Volt már valakinek ilyesfajta érdek barátnője (barátság)?

Tudom, nem a témához kapcsolódik ,de rengeteg itt a segítőkész ember és ezért merem ezt a kérdést itt feltenni!

Szóval: Egy középsuliba kerültem a csajszival és már a kezdetektől szoros barátság alakult ki közöttünk. Minden hülyeségben benne voltunk, nem voltak unalmas éveink. Neki anno 3-ban a barátja megkérte a kezét, úgy tervezték, h érettségi után össze is házasodnak. Tudta a barátnőm, h én nem dolgozni fogok, hanem megyek az egyetemre tovább tanulni, de akkor középsuliban megfogadta és fel is készített rá, h bármi történjék is, én ott leszek az esküvőjükön. Persze akkor megnyugtatott, h suli után a kapcsolatot ugyanúgy fent fogjuk tartanitartjuk. Leérettségiztünk, majd nagyon hamar meg is éreztem ezeket a külön utakat. Mindig én kerestem őt és egy idő után meg is untam, többet nem írtam rá. Nem is beszéltünk. Körülbelül másfél év telhetett el az utolsó internetes beszélgetés óta és azon az éven, amikorra az esküvőjüket tervezték, véletlenszerűen összefutottam velük egy helyi fesztiválon. Nagyon örültem neki, ő is a nyakamba ugrott és 1-2 szót váltottunk. Mondta, h reméli, h tisztában vagyok azzal, h én is meg leszek hívva az esküvőjükbe és majd küldik a meghívót! Persze én nyílt ember vagyok és rögtön ledöbbentem és mondta, h nem számítottam a meghívásra másfél év 0 kommunikáció után, ő erre pedig: Én meg középsuliban megígértem, h te ott leszel!

Ez így is történt. Lagzi előtt megszerveztük a többi lánnyal a lánybúcsút, a köv.héten pedig jöhetett az esküvő!

Ez letelt és ennyi! Azóta se kép-se hang, csak az én részemről volt, de a kommunikációt sem akartam erőltetni, nehogy piócának gondoljanak, ha maguktól nem írnak!

Tegnap viszont egy rendezvényen összefutottam velük. Azonnal 2-2 puszi és megkérdeztem, h h vannak. De mindketten úgy néztek rám, mintha nem értenék, h én most miért álltam le velük beszélni. A barátnőm párja még csak-csak szokásos stílussal viselkedett, de a barátnőm... hát... teljesen látszott rajta az erőltetett mosoly. Hamar észre is vettem, h nem kívánt személy vagyok és el is mentem onnan, mondván, h már várnak rám.

Felőlem semmit nem kérdeztek, h h megy a suli, vagy h h vagyok. Már restellem, sőt nem is áll szándékomban ráírni, de csalódtam benne talán egy életre, h mindent elkövettem én is, h a legjobb lánybúcsúja (amit nem anyuci-apuci által adott pénzből szponzoráltam, hanem a suli mellett végzett melói fizumból ami nem egy magas összeg de gondoltam, h barátnőm), illetve esküvője legyen, a suliban mindig segítettem neki és erre ez a hála... Ha esetleg nekem lenne esküvőm, akkor nekem is vissza kell őket hívnom? Nem áll szándékomban csak azért ilyen embereket meghívni,h legyen násznép...