Az idő semmit sem gyógyít?

Sziasztok! 23 éves lány vagyok és nagyon szeretnék tanácsot kérni, ami kicsi löketet ad nekem, mert teljesen el vagyok keseredve és úgy érzem, h még ennyi év után sem akar enyhülni a fájdalom és a csalódás. Nem tudom mit tehetnék...

3 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, akivel 4 hónapot voltunk együtt, majd egyik napról a másikra elhagyott egy másik nő miatt. Számomra felfoghatatlan és érthetetlen volt a dolog, ugyanis a 4 hónap veszekedés nélkül zajlott, semmi jele nem volt annak, h ő boldogtalan lenne és egyik este sírva hívott fel, h ő nem tudja, h még szerelmes-e amin természetesen meg is lepődtem. 1 hónapig ment a csiki-csuki játék, h nem tudta eldönteni, h mit szeretne, majd megelégeltem a megalázást és a szülei tanácsára is szakítottam vele, jobbnak láttam. Persze 1-2 napig keresett és ennyi. Azóta szerencsére nem láttam, csak a netről tudok róla 1-2 dolgot: hogy azóta is együtt van a csajjal, de a nő már gyereket is vár tőle... Na ez a hír padlóra küldött. Azon a napon amikor ezt megtudtam, akkor szinte újra a szakítás időszaka bukkant elő belőlem. Egész nap csak járkáltam ide-oda, sírhatnékom volt és megesik h este is sírva alszom el. Nem tudom, h miért van rám még mindig ilyen hatással. Szerelmes lehetek még, vagy csak a csalódás tör fel bennem újra és újra, amit nem tudtam megemészteni?

Azt hittem, h már minden rendben van velem, mert fél éve rám talált a szerelem és ez a fiú tényleg minden értelemben tökéletes a számomra, de 1-2 napja, h ezt a dolgot megtudtam (h a nő várandós) teljesen magam alatt vagyok... pedig eddig minden nap pillangók voltak a gyomromban, de most... most mintha elvágtak volna valamit. Ez miatt a hír miatt! Vagy ha leülepszik a dolog, akkor minden olyan lesz a jelenlegi kapcsolatomban mint ezelőtt volt? Kérlek, szerintem nem érdemes olyannal jönni, h "nem vagy szerelmes" mert tudom milyen annak és nem annak lenni, DE tisztában vagyok vele, h OLYAN SZERELMES mint ebbe az exembe voltam már sosem leszek!

Kérlek, segítsetek, nem tudom, h mit tegyek. Gondolkodtam már pszichológuson is, de szerintem többet nem tudna mondani mint mások: Nem érdemli meg, h sírjak miatta vagy bánkódjak stb.