Mikor múlik el végre? 23l

Kb. 3 éve megismertem egy srácot. Előbb ismerősök, majd barátok lettünk. Akkor még mindkettőnknek volt párja. Neki mai napig megvan, nekem 1 éve nincsen. Randizgatok, ismerkedek, de nem igazán találom a helyemet, főleg mostanság.

Ez a srác egy idő utáb, pontosabban mióta szingli lettem, túl barátságos lett. Aztán volt, hogy nem is nagyon beszéltünk. Ha mégis, mindig kinyilvánította, hogy nem vagyok számára közömbös. Nagyon tetszem neki, erős vonzalmat táplál irántam, ami látszik rajta, de mondja is.

Most jön azt, hogy az gondoljátok nekem ez tetszik, hogy valaki ennyire odavan értem. De nem jó érzés. Miért? Mert egy idő után túlságosan megkedveltem... Sokat gondolok rá. Sz@r érzés, hogy a barátnőjét szereti, de minden vágya velem "hemperegni"... Nem azt mondom, hogy tuti csak arra kellenék neki, mert sok mindent megoszt velem, lelkizik stb. Illetve vannak jelek erre-arra.

Csakhogy ez semmin sem változtat. Sosem jönnék össze vele titokban, bár eljátszodtam a gondolattal, viszont neki köszönhetően, mivel meg-meg említi, hogy jó lenne, bánja, hogy nem volt/van semmi. De ez csak duma!!! Meghallgatom, de ilyenbe nem mennék bele. Nem volt egyéjszakásom, semmilyen kalandom. Nem 23 évesen hülyülök meg...

Hogyan lehet ezen túllépni? Igen, akarnánk a dolgot, de így nem, soha. Pocsék érzés, hogy ennyire megdugna... De mást nem kb...

Most is lenne randim.. De elmaradt, mert fura érzések kavarognak bennem és nem akarom a srácot, akivel randiznék becsapni. Mindig ezen a pasit jár az agyam... Sosem múlik el ez a "vágyódás"? Kb. 2 éve tart mindkettőnknél.

Volt valaki ilyen vagy hasonló helyzetben? Hogyan kell ezt feldolgozni? Próbáltam megutálni stb.. Nem tudom, de ez így pocsék...