Elviselhető lenne számotokra ha néha kiborulna a párotok és olyankor sírna?

A magad nevében beszélj, első. Köszönöm.

Engem nem zavarna, annyi, hogy eleinte talán nem kezelném a legjobban, mert le tudok blokkolni kicsit ilyenkor.

Kedves 4!

Ezt most ugy kerted ki magadnak, mintha fobun lenne lanykent a pityerges. Tan veled nem fordul elo soha, h erzekeny vagy barmi miatt, es elpattan a cerna? Ami mondjuk normal esetben nem, de akkor lehet h epp ossze jott minden..

Nálunk időnként előfordul. Párom rendőr, kifelé mindig az erős férfi benyomását akarja kelteni, sosem mutatja ki, ha valami rosszul esik neki, megbántják, vagy lelkileg nehéz valamit elviselni.

Kb. 1 éve voltunk együtt, amikor először láttam sírni. Elbújt otthon, hogy ne lássam, mert szégyellte, hogy időnként gyenge. De megbeszéltük, és aztán rájött, hogy mindenhogy szeretem, és a bizalom egyik óriási jele, hogy kimutatja előttem a gyengeségeit. Azóta időnként előforul, hogy sír előttem, és szinte mindig elmondja, ha valami nehéz volt a munkájában. Persze én is szoktam neki beszélni az én munkám nehéz helyzeteiről (én nővér vagyok).

Bocsi, lehet kicsit zavaros lett, de a lényeg, hogy én megtiszteltetésnek érzem, hogy ezeket előttem vállalja és én tudhatok róla, hogy mi van a pókerarc mögött...

24/L

#6

Most az miért olyan hihetetlen, hogy én nem sírással szoktam levezetni az ilyesmit? :D Inkább dühöngő típus vagyok, ami persze semmivel sem jobb, de tény, hogy másfajta viselkedésforma. Nem érdekel, mit csinál a többi csaj, de egyszerűen allergiás vagyok erre a "mi, lányok" dumára, mert abban hiszek, hogy a személyiség és a magatartás nem a nemtől függ. Remélem, megérted.