Mi erre az "orvosság"? L

Fordult elő veletek hasonló?

Megkedveltetek valaki..vagy megszerettetek. Aztán megtörténik a baj. Mármint egy bizonyos idő elteltével. Nem az az ember, akinek hittétek, mutatta magát.

Hogyan lehet abba beletörődni, hogy nem olyan, mint amilyennek gondoltad? Mikor szarul érzed magad amiatt, hogy de miért pont ő ilyen? Miért pont ilyen a személyisége? Miért pont ő álszent, kétszínű, áruló?

Nem nagyon tudok haragudni, gyűlölködni. Nem túl nemes tulajdonságok, szóval egyrészt nem is baj. De így viszont kiszolgáltatottnak érzem magam. Nem haragszom, de ha meglátom, gyomoridegem lesz, a szívem majd kiugrik, s közben szétszakít ez az érzés...miért olyan, mint amilyen? Lehetne annyival jobb... Hisz nem bántottam. Mégis én állok döbbenten, én érzem sz_rul magam.

Tudom, hogy túl kell lépni. Az eszem tudja, mi a helyes, de mivel a megbántottságom egy idő után oldódik, elkezd hiányozni olyasvalaki, akinek nem lenne szabad. Mókuskerék... Ő manipulatív, én meg nem tudok köcsög lenni... Most sem haragszom, egyszerűen fáj. Fáj, hogy pont ő ilyen, mikor annyi ember van a világon.

A kérdés: Hogyan lehet ezen túllendülni? Ha kiadom magamból személyesen neki, hogy milyen bántó volt velem az jó? Ha levegőnek veszem? Az a baj, hogy úgy sem tudom...mármint belül szétmar ez a r*hadt érzés.

Volt valaki ilyen helyzetben? Vagy hasonlóban?