Elhihetem, hogy tényleg én kellek neki, vagy csak játszik velem?

Én 26 éves, elég "szürke", sima barna hajú, átlagos arcú, átlagos testalkatú (néhol némi túlsúllyal), szolidan öltözködő lány vagyok. Nem sminkelek (tényleg nem, egyáltalán, legutóbb a gimis ballagásomon voltam kisminkelve), szemüveges vagyok, a hajamat simán kibontva hordom, szóval a lehető legegyszerűbb lány vagyok külsőre.

Ami a belső tulajdonságaimat illeti, szerintem vannak bennem értékek, van eszem, sokat tanultam, kiegyensúlyozott vagyok, jól érzem magam a munkahelyemen, szerető család vesz körül. Nincsenek káros szenvedélyeim, viszont vannak érdekes hobbijaim, szerintem nem vagyok unalmas társaság. Nem beszélek csúnyán, jószívű vagyok, a barátaimhoz és a kapcsolataimban pedig hűséges.

Viszont eléggé introvertált vagyok, nehezen építek kapcsolatokat, csak kevés barátom van, és idegen előtt nagyon félénk, visszahúzódó vagyok, valamint a legkisebb ismeretlen helyzettől is tudok stresszelni. Az emberi kapcsolatokat nem mindig kezelem jól, szociális téren vanank hiányosságaim. Ezért én sosem tartoztam a népszerű lányok közé, igaz, nem is voltak ellenségeim, és ki sem voltam közösítve - én voltam az, aki mindenkivel el tudott beszélgetni a suliban, nem szivattak, de sose voltam egy nagyobb baráti társaság tagja, és nem hívtak el a házibulikba. De a családommal, valamint az egy-két igazán közeli barátommal fel tudok oldódni, beszédes vagyok, jó a humorom.

Eddig egy kapcsolatom volt, egy hozzám hasonló csendesebb sráccal, 3 évig tartott, 20-23 éves korom között.

Bocsánat, hogy ilyen részletesen írtam magamról, de azt akartam hogy egy kis képet kapjatok arról, milyen lány vagyok. Mert én nehezen hiszem el, hogy egy ilyen lányba beleszeressen egy olyan srác, aki most látszólag belémszeretett... És folyton attól félek, hogy csak játszik velem, csak szórakozik, vagy csak valami pótlék vagyok, és egyből eldob, ha jön egy jobb lehetőség.

Ez a srác (aki 31 éves, fél éve lett munaktársam) ugyanis iszonyú helyes - nem csak szerintem, a kolléganőim már ódákat zengtek róla, mielőtt én először megláttam. Könnyen barátkozós, népszerű, pár hét után már mindenkivel jóban volt a cégnél (én 2 éve dolgozom itt, és még mindig úgy érzem, csak félig illeszkedtem be). Divatosan öltözködik, nagyon ért a szakmájához, de egyáltalán nem nagyképű, hanem kedves, barátságos mindenkivel, ugyanakkor egy vagány, belevaló srác, sok barátja van.

Egyszóval tipikusan az a férfi, aki mellé egy szintén vagány, laza, nagyon jól kinéző nőt képzel el az ember, én meg egyik sem vagyok.

3 hónapja történt, hogy egyszerre mentünk ki a konyhába ebédelni, más nem volt ott, ezért beszélgetni kezdtünk (előtte csak köszöntünk egymásnak, más részlegen dolgozunk). Már elsőre is nagyon jól elbeszélgettünk, nagyon egy hullámhosszon voltunk, csak azt vettük észre, hogy hoppá, már rég lejárt az ebédre szánt időnk. Később többször volt, hogy (szerintem direkt) pont akkor végzett délután, mikor én, így együtt mentünk le a lifttel és egy darabig együtt sétáltunk, mindig jókat beszélgetve.

Filmek terén (is) nagyon hasonló az ízlésünk, ezért egy hónappal az első beszélgetésünk után elhívott moziba kettesben. Nem történt semmi, de én iszonyúan jól éreztem magam, szerintem ő is, 4 órát együtt töltöttünk és rengeteget nevettünk, beszélgettünk a film előtt/után. Én már itt belezúgtam, de akkor ő még nem lépett, inkább baráti volt a kapcsolatunk, egyszer koncertre is elmentünk ketten és akkor sem kezdeményezett.

Én már épp azon gondolkoztam, hogy nekem ez így nem lesz jó, mert én már szerelmes voltam belé és egyre kevésbé bírtam, hogy "csak barátság", mikor hirtelen elkezdett nyitni, elhívott egy esti sétára, ahol megfogta a kezem, majd csókolóztunk is. Több hasonló randi után le is feküdtünk (ez volt egy hónapja), és azóta együtt vagyunk, bár a külvilág felé ezt még titkoljuk, mert mindegyikünknek hosszú idő után az első kapcsolata, és biztos nagy örömujjongás, "na végre", "megtaláltad az igazit?" lenne ismerősök részéről, először még biztosak akarunk lenni magunkban. :)

Én viszont még nem tudok biztos lenni, mert folyton az jár a fejemben, hogy egy ilyen sármos, "menő", népszerű srácnak miért pont én, a szürke kisegér kellek... És bár próbálom elhitetni magammal, hogy a belső értékeimbe szeretett bele, nem tudok nem gondolni arra, hogy majd jön egy hasonló értékekkel bíró, szintén okos/kedves lány, aki cserébe még jól is néz ki, sminkel, gyönyörű frizurája van, stb. (én továbbra sem akarok sminkelni, frizurát váltani, mert így érzem jól magam, csak tudom, hogy ez a legtöbb pasinak nem jön be).

Szerintetek lehetséges, hogy tényleg én kellek neki? Nagyon kedves, figyelmes velem, nem nyomulós, mindig kikéri a véleményemet, szóval én úgy látom, hogy tisztel és fontos vagyok neki. De félek, hogy nem leszek elég jó neki...