Ti mit tennétek a helyemben? Hagyjam annyiban?

26 éves férfi vagyok és pár hónapja megismerkestem egy nagyon aranyos fiatalabb lánnyal, 19 éves, aki soproni. Párszor találkoztunk, de mivel az ország két végében lakunk nem sűrűn. Az ismerkedésünk kezdetén még nagyon sokat beszéltünk, skypeoltunk, volt kommunikáció. Az utóbbi időben csak én keresem, meg is kérdeztem tőle, hogy mi a helyzet. Erre azt mondta, hogy ő nem szokott hívni másokat mindig őt keresik. Mondja ezt annak ellenére, hogy eddig nagyrészt kölcsönös volt az érdeklődés.

A másik meg amikor 2 hete kb Skyepoltunk, olyan mintha le se szart volna, nézegette hogy a barántnője meg a haverok mit írnak, postolnak Facen, elnevetgélt ott magába, úgy hogy elköszöntem tőle, de nem izgatta különösebben magát.

Nem rég beszéltünk, felhoztam neki, hogy találkozhatnánk, azt mondta, hogy ő is szeretne és mondta, hogy jó, de már múlt hétvégén is szívesen találkozott volna. Csak akkor miért nem mondta?! Az az érzésem, hogy csak hülyít és jót tesz az egójának, hogy én érdeklődöm. Mint valami kislány komolyan. Ja és persze haverokkal naponta skypeol, velem meg akkor ha mondom.

Fontolgatom, hogyha találkozunk, a szépen kipuhatolom, hogy nincs e kedve egy alkalomra, ha már komoly kapcsolatot erre nem lehet alapozni. Ne nézzetek le emiatt, de talán meg ér egy próbát.