Egyszer én is fontos leszek egy nőnek?

Kezdjük ott, hogy nem vagyok egy ezermester, sőőőt. Mindent elrontok, minden kiesik a kezemből, egyszóval egy valódi balfék vagyok. Nem nőttem nagyra (172 cm), jól tudom, hogy ez is nagy hátrány...de nem is ez a legnagyobb, szerintem, hanem az ebből (is) fakadó kisebbségi komplexus, valamint a depresszió és a szociális fóbia is nehezíti a dolgom. A szerszámom is kicsi, ezért (is) gátlásos vagyok. (Jó, most biztos jönnek majd a válaszok, hogy egy randin nem azt nézi a nő. Valóban, de ha a kapcsolat eljut egy olyan szintre, ahol már szex is van, emiatt bukhat az egész.) Félek leszólítani egy nőt, mert nekik igazi férfi kell, én meg nem vagyok az. Annyira szar, amikor már a hajnali buszon falja egymást egy pár. Ilyenkor sírni támad kedvem, hogy nekem ebben miért nem lehet részem. Múltkor is láttam egy olyat, hogy egy srác és egy lány szálltak fel a buszra, a fiú ment előre, a barátnője meg folyamatosan puszilgatta a vállát és a hátát, menet közben. Annyira szeretném, hogy ilyen fontos legyek egy nőnek. Vagy így ne is álmodozzak?