Normális ha megijedtem a jövőnktől?

Ma hogy megjöttünk a páromékhoz, a vőlegényem teljesen felhúzta magát a szomszédon és hangos morgásba kezdett az utcán, de még a házban is folytatta. A dolog egy pitiáner dolog, amit meg is lehet beszélni, de ő azonnal felkapja a vizet. Szóval a hangos kommentálás a szomszédra a házban is elfajult, anyukája próbálta csitítani, h már hagyja abba, végül már kiabálás volt egymásra. A nevelőapja is bele akart szólni, h már elég legyen, mire a párom olyan dologgal vágott vissza, ami nem is a tèmával kapcsolatos volt: elkezdte ecsetelni, kioktatni nevelőapját, h meg ne szólaljon, mert ő már most a 2x-es fizetését keresi az ő 35 éves munkájához képest, meg h egy hivatali papírt sem tudna elintézni. Nevelőapukája egy nagyon egyszerű, falusi ember, nincs vele semmi probléma, és ez nem is volt témába ütköző... Ledermedtem, ahogyan ezt meghallottam, majd èn is megszólaltam, h ezzel itt nem kell támadni, h ki mennyit keres stb.

És most el vagyok keseredve, félek a jövőtől, ráadásul ilyen megjegyzések után rám mi vár?... Kiábrándultam ebből az egèsz hàzassági témából. Próbáltam a párommal megbeszélni, de engem is támadott.. Érthető, h elbizonytalanodtam?