Rosszul esik neki, hogy ezt gondolom róla, jogos a rossz érzése?

Nem vagyok rá büszke, de majd egy évig szexkapcsolatban voltam egy férfival. Az elején tisztázva lett, hogy ebből nem lesz több. Így álltunk hozzá.

Amikor összegabalyodtunk, ő nem volt együtt a barátnőjével, de időközben úgy döntöttek, hogy megpróbálják újra. (Kétszázadjára, de nem ez a lényeg).

Sajnos voltam annyira hülye, hogy nem zártam le vele abban a pillanatban, de annyira működött kettőnk között a kémia, hogy nem ment.

Elkezdtem hozzá kötődni és sajnos neki van olyan beszélőkéje, hogy minden alkalommal visszadumálta magát, visszakúszott, mert egy idő után nem bírtam és le akartam zárni. De nem engedte.

Sokszor éreztem a nézésében ,az ölelésében, az érintésében valamit... Érzelmet, amit sosem tagadott..

Úgy bő 3 hónapja, ahogy egyre rosszabb lett megint a kapcsolata a nővel úgy ritkultak a mi találkozásaink is. Elkezdett engem "leépíteni".

Majd amikor szakítottak, nagyon rövid ideig még tartottuk a kapcsolatot, majd végül úgy döntött, hogy neki most nagyon rossz és nem akar engem is magával rántani a sz@rba. Meg hogy barátjának tekint, bízott bennem stb stb..

Bennem viszont emiatt kialakult egyfajta kép, hogy én csak pótlék voltam, hogy addig izgalmas volt neki ez, amíg ott volt a biztos pont.

Elmondtam ezt neki, és hogy ezzel nem őt hibáztatom, hisz végülis én mentem ebbe bele.

Neki viszont nagyon rosszul estek a szavaim, mert hogy ő nem ilyen, sose nézett rám pótlékként, sokmindent megosztott velem (ez tény...).

De nekem ez akkor is egy ilyesfajta érzés, mert hát ha én voltam az egyetlen barátja, akkor miért pont engem dob el egy ilyen helyzetben?

Nem kioktatást várok, tudom, hogy undorító dolog volt részünkről, tisztába vagyok sajnos vele, de vittek az érzések.

Én 26 L, ő 32 F