Van értelme egyedül élni, az hogy nem érdeklődik senki felőlünk a másik nemből az beáraz minket?

Én ugyanezt a kérdést szoktam feltenni magamnak.

Soha nem szeretett senki sem családon kívül és így nincs értelme.

De míg családom (1 szülő) van, addig van pici értelme. Boldoggá tenni őt, eljátszani hogy sikeres vagyok.

Sokat dolgozott értem, ennyivel tartozom. Aztán ennyi.

Lehet, hogy te úgy érzed, hogy a másik nem érdeklődésének hiánya beáraz téged, engem biztosan nem. Dolgoztam magamon, hogy így legyen. Nem hinném, hogy semmirekellő ember lennél. Ha az én szavazatom számít, akkor ne kösd fel magad! Most elveszettnek érzed magad, de ebből vissza lehet jönni, van élet ezen az önundoron túl. Nem mondom, hogy van rá csodaszer, amivel hipp-hopp elmúlik minden bajod, de tudatos munkával, meg az önfegyelmed segítségével gyógyítható. Van neked önfegyelmed? Megjegyzem, az önsajnálatnak rossz szaga van. Lehet, ez a bűz tartja távol az érdeklődőket.

Ez: "engem már nem mozgat semmi sem" ez viszont gáz.

engem nem árazott fel a sok érdeklődés..

ugyanolyan - magát szilárdan alulértékelő - ember maradtam

négyes vagyok

Legyen a te hited szerint! Az én életem pedig az én hitem szerint.

Mindjárt éjfél,a szeretteimre gondolok, akik már nem élnek.

Átérzem amit írtatok, a nagyszüleim szerettek egyedül önzetlenül, a szüleimnek talán már teher voltam, a gyerekem szeret de már felnőtt, éli a saját életét.

Van miért maradni?

@8

Teljesen véletlenül kattintottam erre a kérdésre, csak annyit kérdezek: ugye nem...?