Volt már veled olyan, hogy "túl sok" volt a párod? Miben nyilvánult meg ez? Mi lett a kimenetele a dolognak?

Az ötből néggyel szakítottam, így már nem volt túl sok.

Igen szószerint a fejemre nőtt a házasság után! Nem vagyok már önmagam tőle...

Gyakran van ilyen nálunk. Mármint ez rosszul hangzik így, annyi a lényeg, hogy páromnak sokkal nagyobb igénye van a már-már nyálas, csöpögős dolgokra. Például ilyen dolgok, hogy sokkal többször meg szorosabban akar hozzám bújni mint ami nekem kényelmes. De ez soha nem szokott problémát okozni, ilyenkor kedvesen szólok neki, hogy egy kicsit már sok lesz. Nem szokott megsértődni rajta, megérti. Ilyenkor keresünk egy kompromisszumos megoldást ami mindkettőnknek kényelmes.

Nekem is van, hogy a párom már kicsit túl sok. Nekem több igényem van az énidőre mint neki, ha épp a saját dolgommal lennék el akkor mindig puffog rajta,hogy nem törődöm vele, megértem, hogy neki nagyobb szüksége van rá mint nekem, de elmagyaráztam neki, hogy ha kényszerből vagyok éppen vele akkor számomra nem pozitív az együtt eltöltött idő és egy idő után inkább már kötelességemnek érzem és az már nem olyan. Ő is megértette az én helyzetemet, mi ezt úgy oldottuk meg, hogy kompromisszumot kötöttünk. Ha a saját dolgommal foglalkoznék akkor megbeszéljük, cserébe viszont következő nap meg együtt töltjük el az estét, ez így jól működik neki is nekem is.

Volt, többek közt ezért is lett vége. Legritkábban óránként hívogatott, de általában gyakrabban, folyamatosan írkált, minden szabadidejét velem akarta tölteni és elvárta, hogy én is ezt tegyem. Állandóan ment a hiszti, ha egyedül akartam lenni, ment a hiszti és érzelmi zsarolás, ha a barátnőimmel mentem volna valahová, ha beültem egy barátnőmmel egy kávéra, akkor 5-10 percenként hívogatott, ha nem vettem fel, érzelmileg zsarolt és bűntudatot keltett. Fénysebességgel kiábrándultam belőle és soha többet nem kezdtem ennyire tapadós, pióca férfival, tanulópénznek jó volt.