Bújós férfiak, ti miért lettetek bújósak?

ebben az egyben érzem azt, hogy kicsit törleszti az élet az okozott sérelmeket..

fiúként vagyok jelen olyankor..

de hát ez is csak egy szép álom..

Akkor vagyok bújós, amikor kiabál velem az asszony (többnyire jogosan), menekülök, bújok előle :)

Vagy ha duzzog miattam, akkor nyalizok, bújok hozzá, nem sok sikerrel :)

Én gyerekként is nagyon anyás voltam, jól esett amikor simogatta a fejem, hátam, volt olyan, hogy mellettem volt az ágyban és simogatott amíg el nem aludtam :) (beteg, perverz állatok kíméljenek!)

Mesélte, hogy már csecsemőként is, amikor éjszaka felsírtam, odajött a kiságyhoz, megsimogatta az arcom és már aludtam tovább :) tök cuki voltam :D

Én erre tudok gondolni, hogy emiatt szeretem továbbra is a nők ölébe hajtani a fejem, hozzájuk bújni, átölelni őket :)

26F

Így van Miquel és nem is akarunk felnőni.

Minek? Nemsoká kisgyerekeink vannak és mi lehetünk az álomapák akik gyengédek is amellett, hogy erősek és okosak..:P :P :P