Hogy verhetném ki a fejemből, hogy azt akarjam, hogy szakítsanak?

Egy barátom összejött egy nővel, aki már a megismerkedésünk előtt is nagyon kellemetlen személynek tartottam. Elsősorban azért mert hírből sem ismeri a diszkréciót, és borzasztó kétszínű is. Tehát szemb enem jelzi, hogy problémája van, ellenben kettesben vagy kiseebb körben folyamatosan szid másokat. Ez a szidalmazás természetesen hatással van a barátomra is, érzem, hogy egész máshogy viszonyul hozzám, de a teljes környezetünkhöz is.

A kapcsolatuk kezdetével pedig folyton feljön bennem a gondolat, hogy azt akarom, hogy szakítsanak. Na már mos tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez a gondolat gonosz, és igyekszem még egy szóval se tenni azért, hogy ez bármilyen módon megvalósuljon. Ez nagyon fontos a számomra, hogy semmiképp ne tegyek a kapcsolatuk ellen, de a gondolat kiirthatatlanul megjelenik a fejemben időnként. Hogy dobja már ki ezt a borzalmas nőt, hogy igazán feltűnhetne neki, hogy folyamatosan azzal tömi a fejét, hogy a környezetünkben élők mennyire nyomorultak. (ami egyébként leginkább úgy nyilvánul meg, hogy a környezetben, például közös munkahelyünkön lévő személyek apró hibáit, és bénázásait felnagyítja, és ráhelyezi a fókuszt). Nem akarok szólni sem erről, mivel azt érzem ezzel is csak beleszólnék a dologba, vagy pont, hogy rosszindulatúnak tartanának emiatt.

Szóval a helyzet összefoglalva, hogy már a kapcsolatuk előtt hónapokkal sem tartottam bizalomra alkalmas embernek ezt a nőt, tehát nem a kapcsolat miatt látom negatívan, a kapcsolatuk ellen semmiképp sem akarok tenni egy rossz szóval sem, de engem random pillanatokban kínoz ez a gondolat, néha álmaimban is előjön, ami azt hiszem pont azért lehet mert mélyen hallgatok róla, és igyekszem elfedni amennyire csak lehet. Mit lehet ezzel kezdeni?