Miért hiszik azt, hogy két ember csak házasságban lehet boldog?

Ma már annyira laza az ezzel kapcsolatos nézetek, hogy már mindenki úgy él, mint kb. a "Barátok közt"-ben: mindenki mindenkivel, legalább 1×, ha nem is többször...

Tehát valójában már egyre kevesebben "hiszik azt, hogy két ember csak házasságban lehet boldog".

Szingli, mingli, társas magány, magányos magányban élés, elvált, házasság, párkapcsolatban élés, stb. Van itt kérem minden, csak a normális párkapcsolat kevés...

1) Ki hiszi? Alanyt írjál már!

2) De jussál már el olyan szellemi szintre hogy mi az a család és mi az alapja! Ezen az oldalon mindenki sügér?!

Gyerekek! Mondok egy igazságot! Ahány ember, annyi világ. Ha én úgy érzem és gondolom, hogy én a házasságban találom meg azt amit keresek, akkor ezért meg is teszek mindent, így biztosan meg is találom benne azt amit keresek.

Innentől kezdve tökéletesen súlytalan számomra a másik ember véleménye a kérdésről. Nekem nem más véleménye határozza meg az életem.

A boldogságról meg annyit, hogy az emberek amit boldogságnak gondolnak, az valójában csak pillanatnyi öröm. Veszel egy autót akkor sem boldog vagy, hanem "csak" örül neki. Egy jó dugásnál sem boldog vagy, hanem örülsz neki.

A boldogság az azt jelenti, hogy a jelenben vagy. Nem a múltba, nem a jövőben, nem gondolkozol, hanem csak érzed a jelent a teljes egészében. Nos, ez egy teljesen más érzés, csak ezt a többség a jelen állapotában képtelen érzékelni.

A boldogságban nincs pénz, nincs nő, nincs autó, nincs az ég világon semmi, csak a tiszta önmagad, a jelen pillanata és az egész univerzum ami körbevesz.

A kérdésed így lenne helyes: "Miért hiszik azt, hogy két ember csak házasságban örülhet egymásnak?"