Mi lehet az oka, hogy jó kapcsolat mellett is keresek levelőtársat, akivel bennsőséges beszélgetést folytathatok?

Nagyon szépen köszönöm az eddigi válaszokat :)

Szeretni nem könnyű, ez akkor jön elő tisztán, önmaga világosságában, amikor számodra kellemetlen vélekedésekkel, feltételezésekkel, minősítésekkel stb. találkozol, de a feladat egyszerű, ezeket a vélekedéseket is szeretni kell, és az embereket is, akik mögöttük vannak, azokat is szeretni kell.

Szeretni már csak puszta önzésből (is) érdemes.

Mert, ha odamondassz, kritizálsz, dühösködöl, azzal nagy valószínűséggel a másiknál semmit nem érsz el, de hogy a viselkedését nem változtatod meg az bizonyos :)

Ellenben felmegy a vérnyomásod, savasodik a véred, beszűkülnek az ereid.... azaz, SAJÁT MAGADAT ROMBOLOD A NEGATÍV KRITIKÁDDAL :)

EMBERT TE NEM VÁLTOZTATSZ MEG AZZAL, HOGY KRITIZÁLOD-SZIDOD-SZEMBESÍTED A HIBÁIVAL ŐT....stb.stb., változás csak két esetben következik be,

.

- ha az ember önmaga dönt a változás mellett.... (De persze a váéltozás lehet negítív is)

.

- vagy ha szereted őt... Mert jobbá pofozni senkit nem lehet, ám jobbá szeretni igen :)

.

.

Számomra ez a példa volt megvilágosító erejű:

.

"Attól hogy valakit nem kedvelünk, valakit rossznak tartunk, nekünk akkor is szeretni kell őt. Mert a tigris is egy szép állat, nagyon sokan szeretik is, mégsem tanácsos a közelébe menni, és megsimogatni. Elég a tigrist a távolból csodálni és szeretni :)))"

Még egyszer köszönöm az időtöket :)

ben a másikban semmit