Anyagias vagyok, ha azt szeretném hogy a párom ugyanannyit fel tudjon mutatni anyagilag?

Ha ez szempont a párválasztásnál, akkor igen, anyagias vagy!

Valakit vagy azért választ maga mellé az ember, mert szereti, vagy nem választja... Jobb esetben. A másik eset, ahogy te is nézed. Persze jók a cél megvalósítások, de egy lakásban is lehet élni, gyereket felnevelni. Annyi, hogy foglalkozni kell vele, ha lemész a játszótérre és nem csak kiengeded a kertbe és "foglald el magad amíg én pihenek/tvzek/olvasok" mondattal letojod.

Én például nem tudom, hogy a lány akinek udvarolok mennyit keres. Dolgozik és kész. De nem az érdekel, hogy 120-at keres vagy 300-at. Korábban olyan lánnyal ismerkedtem aki akkoriban pont nem dolgozott és ettől még érdekelt.

Azért ha már ennyire belemerültél az anyagi részébe, esküvő előtt házassági szerződést tessék kötni! :D

Az, hogy neked ennyi pénzed van + saját házad, manapság elég ritka. Emiatt szerintem túl sokat vársz el, ha azt szeretnéd, hogy a leendő párod is 1-2 millió Ft félretett pénzzel rendelkezzen. Nem hiszem, hogy túl sok jelentkező lenne erre a "pozícióra". Saját lakással rendelkezni fiatalon meg pláne nagy szó. (Hacsak nincs még mellé egy adag hitel is.)

Szóval szerintem kevés esély van, hogy ha találsz is valakit, aki megfelel ezeknek, még életed párját is megtalálod benne.

A probléma az, hogy neked nem önerőből van a neveden egy 18 millió ft értékű lakása hanem szülő által.

ÉS ezt nem várhatod el. Szóval felejtsd el azt, hogy legyen neki bármilyen lakása vagy háza.

Nem vagy az, és nem lenne irreális elvárás, megértelek, viszont azért azzal gondolom, tisztában vagy, hogy 20-on évesen nem sokan tudnak felmutatni lakást (mint írod, te sem tudnál, ha anyukád jóvoltából nem jött volna össze, manapság kevés szülő, és még kevesebb fiatal engedheti ezt meg magának ebben az országban.)

De mégegyszer mondom, ez nem arra irányul, hogy "hogy képzeled", csupán a tényeket írtam le.

Nyilvan nem baj de lehet hogy igy életed szerelmet mulasztod el ha ezen alapon szelektálsz.

Én pl biztos nem jöttem volna össze a mostani párommal ha ez lett volna a mérce.... pedig eddig tőle kaptam a legtöbb szeretetet, megbecsülést, tiszteletet. Többet, sokkal többet mint akár a saját szüleimtől!!

A "probléma" az, hogy alád lett rakva a lakás.

A lakás nélkül a félretett 2 misid se lenne meg.

Havi 80-ért szobát bérelsz (nem lakást, csak szobát). Amennyiben 2 éve élsz egyedül, akkor kb el is ment a 2 misi extra pénzed.

Tehát ugyanannyit felmutatni, mint amit te önerőből összeraktál jelenleg mindenki tud, hisz semmid sincs, ami önerő lenne.

Szóval csak ennyi a 'probléma'.

Ettől persze simán okés az elvárásod, hisz neked ott van és nem akarsz eltartani senkit. Csak az látszik rajtad, hogy te azt hiszed, hogy ez a te érdemed, pedig nem.

Az én szüleim a mai napig albérletben élnek. Én is albérletben nőttem fel. Soha nem volt félretett vagy megtakarított pénzük, mert voltak idők, amikor örültünk, ha hónap végén nem kellett számolgatni a pénzt, hogy mire jut, mire nem. Mégis felnőttem. Ahogyan te is. Gondolom tanult ember vagy, mert tudod, hogy onnan van a pénz, minél többet tudsz vagy több tapasztalatod van. Tehát irreális attól félned, hogy a leendő gyerekeid nélkülözni fognak. Főleg a lakás miatt. Egyszer majd úgyis eladod, vagy minimum kiadod albérlőknek, lesz egy rakás pénzed. Ha azt be tudod osztani, esetleg kamatoztatni tudod egy részét, ismételten nem lesznek anyagi gondjaid.

Viszont azt se felejtsd el, hogy bárkivel, bármikor történhet bármi. Veled is. Lehet, hogy egyik nap még boldogan élsz, aztán történik valami, és ez megváltozik. Ilyen esetben teljesen mindegy lenne, hogy kivel jöttél össze, mert ugyanazon a szinten lennétek mindketten. Félre ne érts, a világért sem kívánok ilyet senkinek. Csak arra akartam rávilágítani, hogy attól, mert úgy érzed majd, hogy minden teljesen biztos, még nem 100%, hogy ez így is marad. Ehhez pedig nem kellenek tragédiák sem.