Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Emiatt golddigger meg r*>;&c vagyok?
21 éves vagyok, egyetemista. Még egy évem van hátra az egyetemből, viszont szeretnék továbbtanulni vagy akár egy másik szak elkezdésében is gondolkoztam már, ez még eldől. A lényeg az, hogy teljesen kilátástalannak látom az életem. Amíg tanulok, addig minden rendben van (kapok ösztöndíjat, van kollégium és a szüleim is támogatnak a lehetőségeikhez mérten), viszont egyszer ennek vége lesz és nem tudom, hogy utána mégis hogyan tovább.
Eleve a szakom nem a legpiacképesebb, de ez érdekel és nem tudnám elképzelni magamat egy teljesen más területen. Nyilván ezzel én is tisztában voltam/vagyok, egyáltalán nem arra számítottam, hogy majd állásajánlatok tömkelege fog rám várni és secc-pecc meggazdagszom, viszont ennek ellenére sem tudtam rábírni magamat egy jól fizető szakra és ez úgy érzem, hogy most sem menne. A helyzetet az is megnehezíti, hogy egy kisvárosban élek, ahol konkrétan szerintem egy nagy nullát ér majd a megszerzett diplomám vagy úgy egyáltalán bármilyen tudásom, készségem. Még diákmunkát sem egyszerű találni (max. címerezés vagy egyéb mezőgazdasági munkák vannak), nemhogy egy normális főállást. A legtöbb munkalehetőség kihalásos alapon adódik és kisebb közösség lévén azért előre meg is van mindig az utánpótlás, nyilván működik a "valakinek a valakije" rendszer is és azért azt is el lehet mondani, hogy egy viszonylag szűk skálán mozognak a lehetőségek (élén a betanítottmunkával). Hangozzon ez bármennyire nagyképűen vagy felvágósan, de én úgy érzem, hogy én már eddig is tettem és most is teszek azért, hogy ne egy háziorvosi rendelőt kelljen takarítanom vagy esetleg a seggemet vakarnom két kávéfőzés között a polgármesteri hivatalban. Én tényleg nem akarom, hogy úgy hangozzon mintha lenéznék másokat vagy bármi ilyesmi, mert nem erről van szó. Viszont mindig jól tanultam, kitűnőre érettségiztem, az egyetemen is jól tanulok, nyelveket beszélek és valahogyan ezek közül egyikkel sem az volt a célom, hogy majd szemetet szedjek az árok parton. Viszont itthon ezen kívül nem sok lehetőséget látok, arra pedig pláne semmi esélyem nincsen, hogy csak úgy fogjam magam és elköltözzek. Hiába találnék könnyebben munkát egy nagyobb városban, attól még mindig problémát okozna az, hogy mégis miből élek meg. A "hogyan"-ról pedig már nem is beszélve, mert tekintve a költségeket és a fizetéseket, azért lassan már tényleg egy betanított munkás is jobban keres és akkor megint ott tartok, hogy dobjam a kukába a tanulásba fektetett éveket, energiát, pénzt vagy pedig tartsak ki mellette. A szüleim is maximálisan támogatnak, tényleg ott segítenek nekem, ahol csak tudnak, ugyanakkor az ő lehetőségeik is végesek (pl. nyilván nem fognak nekem házat venni vagy albérletet fizetni) és én sem várhatom el tőlük, hogy egész életemben ők gondoskodjanak rólam.
Emiatt én kitűztem célul, hogy mindenképpen egy piacképesebb végzettséggel rendelkező, jobban kereső párt szeretnék magam mellé. Ez nem azt jelenti, hogy bárki alá befekszem, akinek pénze van, mert nem vagyok ilyen és nem is leszek. Szimplán annyit jelent, hogy egy plusz szempontként ezt is szem előtt tartom, mert egyszerűen jobbat már nem tudok. Nem vágyom én semmi luxusra, semmi extra dologra és az sem kell, hogy valaki kitartson, miközben lábat lógatok. Én csak szimplán egy normális életet szeretnék, szeretnék tanulni és szeretnék dolgozni és szeretném élni az életemet, úgy hogy az ne arról szóljon, hogy most mi lesz holnap.
válasza:Hat.. en nem tudnek e menten ismerkedni, nekem mindig az erzelmek voltak az elsok. Amugy nem hiszem h pl egy kozgazos konnyebb szakot ne tudnal elvegezni es a nyelvtudassal egyutt az mar piackepes. De csak nyelvvel scckben is megkeresel eleget. Szoval azert vannak lehetosegek...
De ez a konnyebb ut amit felvazoltal. Fogj magadnak egy mernok vagy programozo sracot es nem lesznek gondjaid.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Hogy az életed ne arról szóljon, hogy "mi lesz holnap", azt csak úgy oldhatod meg, ha ennek felelősségét részben vagy egészben "rátolod" másra, ahogy most a szüleidre vagy a későbbiekben a párodra. Ha piacképes szakmád lenne is meg kell válaszolnod magadnak a kérdést nap, mint nap, hogy mi lesz holnap, amennyiben csakis és kizárólag a te kezedben van az életed. Jelenleg azt kell eldöntened, hogy melyiket szeretnéd...csapatban játszani vagy egyedül boldogulni. Mind a kettőt lehet és "ér", csak előbbi esetén engedd el azt az imidzset, hogy "én vagyok a magányos farkas" utóbbi esetben pedig azt, hogy számíthatsz másokra, mert egy seggel két lovon ülni önellentmondáshoz vezet, ami hosszú távon nem jó. Szóval döntsd el, hogy csapat vagy egyéni játékos vagy-e, aztán ha eldöntötted, készíts tervet rá, hogy hogyan lehet megvalósítani és fogj szépen hozzá. Bármelyiket is választod, az egy a másiktól teljesn külön út, azt pedig verd bele a fejedbe egy életre, hogy ez nem jó vagy rossz, csupán egy választás.
32/f
válasza:> Ez nem azt jelenti, hogy bárki alá befekszem, akinek pénze van, mert nem vagyok ilyen és nem is leszek. Szimplán annyit jelent, hogy egy plusz szempontként ezt is szem előtt tartom
Annyira imádom, amikor a nők ezzel mentik magukat, hogy nem fekszenek le CSAK azért bárkivel; szóval legyen sportos, magas jóképű ÉS gazdag is. Ettől mennyivel leszel jobb, basszus? Semennyivel. Ez csak a hipergámia fogokozása.
Sikeres, jól kereső (1,2 nettó) férfiként jobban becsülöm azokat a nőket, akik kerek-perec megmondják, hogy nekik fontos a pénz. Legyek ápolt, jó illatú, és onnantól a pénzem érdekli őket. Az ilyen hipergám libákat viszont utálom.
válasza:Nem írtál semmi konkrétat.
Ezek csak fantáziák. És ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Amiket áthat a vizsgaidőszak utáni kiüresedés illetve az unalom és magány érzése.
Ahogy olvastam tisztában vagy a golddigging definíciójával. Kitartott és láblógatós. Viszont itt nem erről van szó, amivel te is tisztában vagy. Ez is csak egy gondolati játszma amivel magaddal viaskodsz. Kösd le hasznosan az idődet és megoldódnak az efféle képzetek.
válasza:Ha te sem tudsz helyben érvényesülni, akkor más se tud. Nem fogsz találni pénzes pasit, aki megkönnyíti az életed.
Ha egy pasi miatt képes vagy x km-t költözni egy bőrönd ruhával, akkor munkáért miért nem?
Most pár sor erejéig próbálj figyelni!
Az a baj, hogy gyenge vagy és önállótlan.
Be fogsz hódolni az első férfinak, aki megmondja, hogy mit csinálj, és átveszi az irányítást. Aki mindent alád tesz, és eltart. Pár hónap után esküvő, gyerek, happy end.
Aztán x hónap után itt fogsz sírni, hogy a férjed egy agresszív, kontroll mániás barom, aki naponta terrorizál. De nem tudod elhagyni, mert anyagilag teljes függésben tart, és ugye ott a gyerek. Munkát nem tudsz felmutatni, bevételed semmi, úgyhogy tűrsz.
Tudod, hány ilyet láttam? Te ezeknek a pasiknak olyan vagy, mint egy világítótorony. Ordít rólad, hogy gyenge, gyámoltalan kislány vagy, aki alig várja, hogy valaki megvédje és irányítsa. Sorra fogod bevonzani a megalázó és/vagy bántalmazó férfiakat.
válasza:Szerintem ez szánalmas.
Amúgy ezért van a nőkről mindenütt ilyen pocsék vélemény, mert sok nő így áll az élethez. Három közelebbi barátnőm van, akikkel nagyjából együtt házasodtunk, szültünk. Ketten közülük otthon vannak a 2 év körüli gyerekkel, eszük ágában sincs visszamenni dolgozni, inkább szülnek még a gyerek három éves koráig egy következőt, és mivel 3 kell a CSOKhoz, rá három évre még egyet. A harmadik meg épp most ment hozzá egy csávóhoz, aki már most is eltartja, mert munkanélküli egy ideje, és gondolkodik rajta, hogy nem is keres munkát, hiszen úgyis babát akarnak (nincs még, csak terv).
Szerintem a nő saját jogán is legyen valaki, nem születtünk tengni, mint az állat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!