Vannak itt párok akiknek szintén nincsen baráti körük?

Nekünk sincs baráti körünk, de nem is hiányzik egyáltalán.

Nekem a párom barátai csinálták ezt. Addig volt jó nekik, amíg ugrott és csicskáztathatták. Ezt már láttam az elején, az anyja is ilyen, ilyennek nevelte... Nekem van néhány barátom, szerte az országban, velük szoktunk beülni havonta vagy lemenni egymáshoz egy-egy estére. Illetve van egy csoportchatünk, ott ökörködünk, oda vettem be a páromat is. Őket leszámítva elég hamar kiderült, hogy a barátaink többségének inkább hátsó szándékai voltak, addig kellettünk amíg készenlétben álltunk nekik vagy volt esély kapcsolatra... Jó így szűrni, csak kár, hogy valahányszor vége lett egy kapcsolatomnak így, ők jöttek elsőnek sajnálkozni meg vigasztalni. Kétszínű patkányok.

#2 Magyarul most akkor neked ugrott és miattad csicskult be. Elmartad mellőle a saját barátait, de az alap, hogy a tieidhez jó arcot kell vágnia.

Jelen. Olyan barátaink voltak akikkel rengeteget jártunk szórakozni. Mióta gyerekünk van valahogy átértékelődtek bennünk a dolgok, nem mentünk azóta bulizni stb és így nagyon ritkán találkozunk velük. A többi gyerekes anyukával meg csak a gyerekekről van szó, én ezt nem mondanám barátságnak, egymásról kB semmit nem tudunk.

Nekünk sincs. Max tàvoli régi haverok, akiket 2 évente egyszer ha làtunk. Minket nem zavar, én jobban is érzem magam úgy ha csak a férjemmel vagyok, együtt programozunk a legtöbbet, kettesben. Sose éreztem jól magam nagy tàrsasàgban.

3: Nem, én nem az a fajta vagyok, aki úgy forgatja a lapokat, hogy neki jó legyen. Magam ellen is "neveltem" ilyen szempontból a párom, mivel észérvekkel álltam a témához, amik alól (sajnos?) én sem lehetek kivétel, ha valóban neki akarok jót és nem magamnak egy csicskát. Egyszerűen megmondtam neki, hogy mifelénk nem nevezzük barátságnak azt, ha csak akkor vagy jó, mikor kell valami és azonnal szar vagy, mikor nem az adott személy az első, hanem van kötelességed vagy más elfoglaltságod. Ahogy az sem barátság, ha valaki lelki szemetesnek használ, miközben leszarja hogy veled mi van. És igen, felszólítottam arra, hogy ezt nekem se engedje magával szemben, mert ez maga után vonja azt is, hogy nem leszünk egyenlő felek a kapcsolatban, azt pedig semmiképp sem akarom, mert taszít. Hihetetlen, hogy nem szeretnék magamnak egy csicskát, hanem sokkal inkább egy olyan embert, aki tud nemet mondani és érvényesíteni saját magát, ugye? Hát pedig ez az igazság. Nem mindenkinek szórakoztató, ha a párja alárendelt. Ennyi erővel veszek egy kutyát, ha arra vágyom, hogy valaki ugorjon nekem.

Nekünk sincs. Mindketten magának való informatikusok vagyunk. Vannak ilyen típusú emberek. :) De a családdal elég szoros kapcsolatot ápolunk, szóval azt sem mondanám, hogy csak egymásra számíthatunk.

#6 Nem kell neked kutya, hiszen ott a párod. Te felszólítod valamire, ő meg engedelmeskedik. Ráadásul még kevesebb is vele a nyűg, mert nem kell sétáltatni, oltásokra meg kutyakozmetikushoz vinni.

8: szövegértelmezés nem megy, te barom? :)