Férfiaknál a probléma megbeszélése abból áll, hogy a nő elmond vmit, ők azt mondják, hogy szerintük ez hül. Eség és minden el van intézve?

Nem. Szokták még rávágni, hogy ez hiszti, többszöri felhozás után pedig a "ne ba.szogass állandóan" a kedvenc szófordulat.

Változás persze nincs.

Aztán mikor a nő kidobja, akkor jön a "pedig én mindent megtettem".

Fogalmazzunk úgy, hogy előfordul ilyen is. Ha valaki érvel és úgy próbál meggyőzni, akkor elgondolkozom azon hogy van-e benne logika. Mérnök vagyok, ha valami nem egyértelmű számomra, akkor azzal a lehetőséggel nem is foglalkozom. Ha valami jól működik, azon nagyon nehezen változtatok, általában csak akkor ha valaki bemutatja előttem és látom, hogy ez működik és megbízható.

A barátnőm például máshogy vasal mint én, más a sorrend, szerinte az a jó, szerintem meg nem.

Nem. Nálunk ez pl tökéletesen működik. Az ember ha sikeresen bennemarad egy hosszú kapcsolatban, megtanulja annak szabályait. Ilyen szabály az, hogy a vitáknak nem arról kell szólniuk, hogy egyik lenyomja a másikat vagy ha sérül az önérzete, valamit visszapicsogjon, hanem belátni, hogy a másik azért szól neki, mert jót akar vagy valamin változtatni szeretne, nem pedig céltalanul bsztatni őt. Mellesleg a kezdeményező fél oldaláról érdemes beletenni az indulatok kimutatásán kívül észérveket és megfogalmazni kérdéseket, mert ha valakinek egy 5 éve szarul végzett rutinnal kapcsolatban az a megjegyzése fogalmazódik meg felém, hogy szar vagyok, az egy kicsit gáz, több okból kifolyólag is. (Miért csak akkor szólt, miért illet jelzőkkel és miért nem mondja meg, mi a baja konkrétan velem, hogy tudjak változtatni?)

Nem mindegy, ki és hogyan kezdeményez vitát. Mi is szoktunk veszekedni a párommal, de miután mindenki kiadta a feszültséget, azért leülünk felülvizsgálni a problémát és kitalálni valamit. Aki ennek hátat fordít, azzal meg szerintem nem lehet mit kezdeni. Akkor a büszkesége fontosabb, mint a kapcsolat, röviden ennyi.

"Erre azt mondja,miért mondom neki, hogy szeretem, ha így beszélek vele."

Kèrdezz vissza, hogyha ő is szeret, akkor mièrt nem akarja megoldani a problèmáitok, mièrt nem figyel oda rád?

Másik verzió: Ez nem biztos, hogy így marad, ha nem vagy hajlandó a problèmákkal foglalkozni, mert abból az fog következni, hogy tönkre megy a kapcsolatunk.

Az a helyzet kèrdező, hogy a párod az, aki kiforgatja a szavaid csakhogy ki tudjon tèrni előle, tulajdonkèppen hülyère vesz. Most az van, hogy mostmár ismered a stratègiáját, ès megpróbálom vele az ő fegyverèvel felvenni a harcot, bár nem tudom, hogy az hova fog vezetni. Vagy pedig egyszercsak megunod, ès csomagolsz....

Hidd el, ha szeret, akkor èszbe kap, ha még nem, vagy tènyleg ennyire nem hajlandó foglalkozni a kapcsolattal, akkor nincs is èrtelme folytatni.

Persze nehèz megtenni, meghozni ezt a döntèst, de valamilyen szinten csak pozitív oldala van.

Nekem is volt egyszer egy ilyesmi kapcsolatom. Ő probkèmazott velem csip csip dolgok miatt, de ha èn mertem valami miatt szólni, egyből le voltam ugatva, hogy de az ezèrt meg azèrt van, bárhogy próbáltam èrvelni, vagy rávezetni, más megoldást kínálni, valami baromság Gál mindig visszavágott, ès a vègèn mindig az jött ki, hogy kvázi hülye vagyok, hogy nem èrtem meg.

De tènyleg nem èrtettem, mert legbelül èreztem, hogy ez nincs rendjèn, nem ezt èrdemlem. Odáig fajult, hogy aztán kiábrándultak belőle, ès szakítottam. Na akkor jött az amire nem számítottam, nem hagyta a szakítást. Mondta, hogy beszèljük meg, meghallgat, megbeszèlünk mindent hogy tudunk változtatni stb. Hát vègül adtam a dolognak mèg egy esèlyt, de már èrtelmetlen volt. Tènyleg megváltozott, utána tènyleg minden máskèpp működött már, de a korábbi kiábrándultságomat már nem tudta visszafordítani, így pár hónap után vèglwg szakítottunk.

Azèrt akkor elgondolkodtam, hogyha már korábban cselekszem, nem hagyom, hogy ennyire semmibe vegyen, akkor egèszen pozitív vègkofejlete is lehetett volna.