Mennyire ment könnyen a szakítás a gyakorlatban?

Nem volt egyszerű. A költözés rész igen, mert szerencsére éreztem mikor odamentem hogy nem áll stabil lábakon a dolog és nem adtam fel a lakásom. A cuccaimért amiket viszont ott felejtettem mikor eljöttem rengeteget kellett könyörögnöm, amit gusztustalannak tartok tekintve hogy ő dobott. Akkor miért nekem kell még könyörögnöm meg visszarohangálni a cuccaimért?? Érzelmileg nyilván megterhelő a szakítás. A fura az hogy így sok idő után ő már egyáltalán nem hiányzik, viszont a szülei igen, nagyon kedveltem őket és viszont. A munkahely részét nem értem a kérdésnek.

Anno bitang nagy mázlim volt mert a barátnőm befogadott a nappalijába, ott aludhattam a kanapén, amíg nem találtam albit. Azóta van saját lakásom, így most már stabilabb lábakon állok.

Nyilván az ember nem a munkahelyét adja föl, hanem akkor nem hazaköltözik, hanem szobát bérel ha másra nem futja.

De most olyan nagy cucc elköltözni? Nem èrtem ezt a probkèmázást.