Hogyan hagyjam őt el, ha még szeretem?

"Másfél év után viszont kiderül, hogy korántsem az, aki volt... :("

"Féltékenység a részemről.

Sokszor túlzásba viszem, a betegségem miatt valótlat is állít(hat)ok.

Egyik páromban sem tudtam igazán megbízni."

A hiba tehát az ön készülékében van.

Bizony kedves Kérdező!

Miquel jól beszél. Legalábbis szavaidból ez bújik elő.

Eddig mindenki jól beszélt. Igazából Te is. Jól tetted, hogy kiírtad ezen problémádat. És sose bánd azt, ha nem kapsz mindig megerősítő egyetértést. AZ élet nem arról szól, hogy mindig mindenki egyetértsen Veled. És helyeselje, amit teszel... vagy éppen NEM TESZEL.

Csak javasolni tudom: Mindig abból induljál ki, amit Te magad érzel a Másikkal szemben, az nem véletlenül benned is megvan? Esetleg még markánsabban? Például a bizalom önmagaddal szemben.

Én azt figyeltem meg, hogy aki bízik a Másikban... az bízik önmagában is. De, aki önmagában NEM bízik, az a Másikban sem igazán képes.

Előbb mindig azt vizsgáld meg, hogy Te magad mire vagy képes és mire nem... vagyis hogy hol vannak a saját határaid. Belső mentális határaid. Mert abban biztos lehetsz, hogy vannak. Mindenkinek vannak. Nekem is. Még - lefogadommm - Miquelnek is. De az már nem mindegy, hogy HOL vannak eme határok. Abban is biztos lehetsz, hogy Mindenkinek máshol. Neked, élettársadnak, barátoknak, szülőknek, stb. Mert hogy NEM VAGYUNK EGYFORMÁK. Nem vagyunk gépsoron legyártott robotok. (Még ez a szerencse!)

Ha van határod, bővítsed, tágítsad! Ha van hibád, akkor javítsd ki.

Az emberek szeretik magukat beskatulyázni, aztán megcímkézni...

- Én... ilyen meg ilyen vagyok! - Na... ezt nem kellene. Nagyon nem kellene! Mert éppen ezzel húznak falat maguk köré, s emelnek határokat, melyet senki nem léphet át kívülről. Ám ugyanez igaz belülről is.

Aki 5m magas betonbástyát emel maga köré... az valóban védelem a kintiektől, de bentről meg akadály! Oda-vissza működik. Érted?

Az ERŐ legyen Veled!