Hogy mondjam meg finoman a barátnőmnek, hogy ki nem állhatom 1-2 szaktársát és hogy többé ne hívja át őket?

32 F vagyok, rengeteg munka,takarékoskodás árán+ hitel segítségével egyedül tudtam venni egy kis lakást, amit imádok.

Tudom,hogy ez a mai világban nem nagy dolog,de számomra egy győzelem volt.

Később megismerkedtem a barátnőmmel fél évre rá összeköltöztünk

( különben ő 24 éves egyetemista)

Igen fiatalabb mint én.

A barátnőmmel nincs gond,szaktársaival haverjaival annál inkább.

Mindig mikor többen átjönnek hozzánk "tanulni",üvölt a zene,már a lépcsőházban érzem a dohányfüst szagot

( gyülölöm ha valaki az én lakásomba cigizik),de tudja jól a barátnőm is.

Ráadásul ezek a semmire kellő egyetemista haverjai

( lányok fiúk vegyesen) állandóan isznak,délután 4-5 felé már részegek,mellesleg többségük le sem veszi a cipőjüket az én lakásomban.

Meló után erre hazaérkezni "kissé" idegesítő.

Nyílván én lennék a rossz,ha megtiltanám a barátnőmnek hogy ide hívja a "barátait".

Célozgatni már próbáltam rá,hogy meló után nem erre akarok hazaérkezni heti 2-3 alkalommal.

De csak legyintett,hogy majd ki szellőztetünk és hogy ő feltakarít utánuk,de szerintem ez így nem normális dolog.

Szerintetek mit tehetnék?Hogyan hozzam elő a témát?