Mennyire kellett megszokni hogy otthoni munkák vannak és saját háztartást kell vezetni? Volt belőle súrlódás pároddal?

Én megmondom őszintén a szüleim nem kényszerítették ezt ennyire rám, de amint elköltöztem (akkor még egyedül éltem) teljesen megváltozott a hozzáállásom. Tudtam, hogy ha valaki átjön, a lakás azt tükrözi, hogy én mennyire törődöm vele, így legalább annyira kitettem magamért, hogy rendbe raktam, ha vártam valakit. De akkor mondjuk még nem volt heti rendszerem takarításra, hanem csak akkor csináltam meg a házimunkát, ha látszott, hogy már kell. Főzni is ritkán főztem, mert nekem a mirelit kaja is jó volt (abból mondjuk az egészségesebbet ettem, nem pizzát), illetve a kaját a lábasból ettem, mert úgy kevesebb a mosogatni való. De az egésszel úgy voltam, hogy minek törjem magam, ha nincs ott senki más, aki elítelne.

Mikor összeköltöztünk a most már férjemmel, minden könnyebb lett. Nagy motiváció volt az, hogy most már a közös lakásunkat tartjuk tisztán, nem is kellett egyedül csinálnom, közösen be tudtunk vezetni egy munkarendet, stb. Főzni is szívesen főztem onnantól, hisz a párom mindig is értékelte meg ebből is kialakult egyfajta szokás, hogy mire hazaért kb addigra kész lett a vacsi és afölött átbeszéltük a napunkat. Vacsi után meg köszönetből ő mosogatott.

Én 22L párom 23F.

Most költöztünk össze 1 hónapja először, másfél év kapcsolat után. Eddig mindketten otthon éltünk.

Én nem kertelek és nem szépítem : van súrlódás. Nyilván van, de számítottam is rá. Nekem anyukám már szinte betegesen tisztaságmániás, abban nőttem fel, hogy még a falatot se nyeltük le de már mosogatni kellett amiből ettünk. Ha arra ért haza, hogy volt 1 pohár a mosogatóban, ordított. Ha 1 szem morzsa volt a pulton, ordított. Akarva akaratlanul de belém rögződött ez a szörnyűség és sajnos minden ilyenre kényszeresen ugrok, pedig páromat aztán nem zavarja, ha csak 2-3 naponta mosogatunk.

Neki a szülei full normálisak, de mindent megcsináltak helyette. Párom maximum a szobáját takarította fel pár hetente, de ennyi, mosogatás mosás főzés ezek full ismeretlenek neki. Megszokta, hogy minden rendben volt otthon a kisujja mozdítása nélkül.

Ne érts félre, imádom őt. A legcsodásabb , legkedvesebb és legtürelmesebb ember aki mellett rengeteg negatív tulajdonságomat kitudtam nőni mert támogatott és segített mindenben. Ebben tudtam, hogy picit noszogatnom kell, de egyébként ennek ellenére is elmosogat maga után, ha megkérem azonnal megcsinál bármit, csak úgy "magától" nem tűnik fel neki, ha pl sok a szennyes.

Tudom, hogy ez idő és türelem kérdése, mert biztosan szépen lassan neki is felfognak tűnni ezek, tényleg nem lusta, mindent első szóra megcsinál, sokszor meglep magától, folyton a kedvemben akar járni pont ezért hiszem el róla, hogy képesek leszünk összecsiszolódni. Nekem lazábbnak kell picit lennem, neki meg kicsit összeszedettebbnek és hopp meg is van az aranyközépút.

Ami fontos, mikor ellentétekbe ütközünk, ne egymásnak ugorjunk, hanem szépen mondjuk el a saját álláspontunkat és találjunk kompromisszumot.

Példa :

párom úgy gondolja, nincs azzal baj, ha pár órára a mosógépben marad a ruha. nekem ettől herótom van, én azonnal kiakarom szedni és kiteregetni. Igazából se neki, se nekem nincs igazam, mert valóban nem a világvége ha pár órát bent marad, egyáltalán nem lett büdös.

Kompromisszum : ha ő mos, úgy szedi ki ahogy akarja, ha én mosok, szintén. És kész. :D Nincs balhé, nincs duzzogás.