Hogy lehet az hogy régebben kb minden férfi lazán bekötötte a sima fali vagy mennyezeti lámpát, most meg szerelő kell mindenhez? Megbonyolódtak a lámpák azóta? Vagy a vezetékek?

Anyám még tudott zserbót sütni, én már nem. Vagyis biztos tudnék, csak nem akarok. Nem érdekel. Nem fogom ilyesmire pazarolni a kevés szabadidőm. Na, a férfiak is valahogy így lehetnek a lámpákkal.

Én nőként simán bekötök egy lámpát. Azért nem egy agyműtét. A mai világban, ha más nem, akkor megnézel egy videót youtube-on és ott van az arcodban minden. Ha valaki ilyen alap dolgokra is képtelen, azt csak sajnálni tudom. Én apukám mellett úgy nőttem fel, hogy mindent megtudott csinálni és mutogatott is mindig mindent, így rámragadt. Elképzelhetetlen lett volna a számomra egy olyan férfi az életemben, aki nem képes megugrani ezeket a feladatokat.

Kis, témához nem tartozó érdekesség, hogy 2000 óta felére csökkent a halálos háztartási balesetek (benne az áramütés, gázrobbanás) száma.

Én nő létemre imádok barkácsolni. Apu villanyszerelőként dolgozott (munka után is) és mindig vitt magával minket a húgommal, mert váltott műszakban jártak dolgozni a szülők. Első férjem nagyon ügyes kezű asztalos, csak nagyon lusta volt, így minden bútort együtt csináltunk. Építkeztünk és a munkák nagy részét magunk csináltuk. Gipszkartonozás, zsaluzás, betonozás, vakolás, kovácsoltvas kerítés, dryvit vakolat (kivéve a szín), csempézés, szalagparkettázás. A második férjem ezen a téren nem ügyeskedik viszont nagyon házias és minden munkát megosztunk. A két nagyobb lányom is imád barkácsolni, a vásárolt lakást 3-an nők újítottuk fel. Húgom szintén barkácsolós, kőműves apósától ő kapja a szerszámokat karácsonyra, szülinapra... A sógoromat viszont csak a számítógép érdekli. Én viszont főzni nem szeretek, nekem az munka, a barkácsolás viszont kikapcsol.