Össze lehet hangolni a pacsirta és a bagoly típusú fél életmódját?

Össze lehet, de csak akkor, ha elfelejted azt a hülyeséget, hogy egy időpontban kell ennetek, különben "borul a nap". Nem borul ettől semmi, ugyanúgy lesz egy nagy szakasza a napnak, amikor mindketten ébren vagytok, kitölthetitek más dolgokkal. Szex terén se kéne gondot okoznia, nem tudom mi köze van az ágyban fekvésnek a szexhez.

Mi évek óta külön kelünk és külön fekszünk, csak vacsorázni szoktunk együtt és nem, nem ment tőle tönkre a kapcsolatunk, nem borul tőle a napunk, elfogadjuk egymás bioritmusát, kialakítottuk a közös ritmusunkat és nem rugózunk az olyan hülyeségeken, hogy mit "kellene" együtt csinálnunk.

Nálunk nem konkrétan a kelés tér el, hanem maga az alvás. Párom éjszaka 4-5 óránál többet nem tud aludni, ő ezt délután szokta bepótolni, mikor hazaér munkából ledől 1-2 órára. Én használhatatlan vagyok, ha nem alszok egybe 8 órát, szerencsére szokott is menni. Nem vagytok össze ragasztózva, hogy mindent együtt csináljatok és ilyeneken is hülyeség fennakadni, hogy mi van, ha más időpontban éheztek meg... húha, akkor mi van. :) Te is kiülhetsz vele enni, ahogy ő is veled. Nem kötelező együtt zabálni, lehet attól még beszélgetni. Mi is néha úgy csináljuk, hogy egyikőnk eszik, a másik meg kiül vele az asztalhoz és beszélgetünk.

Szexre ha rámegy, ott nem az eltérő habitussal van baj, hanem veletek .:D Nálunk nem ment rá, többnyire nappal szexelünk mindig, lefekvés előtt én nem is szeretek mert olyankor már kimerült vagyok. Ez néha full random a kanapén, vagy ha páromat keltem a délutáni szundijából akkor utána. Akik szeretik egymást, azok akkor is megoldanák, ha az egyik fél éjszaka 12 órázna, a másik meg nappal. Mindent meglehet oldani. Ne akaszkodj rá, had kapjon levegőt tőled, mert attól, hogy együtt laktok, még két külön ember vagytok.

22L

Nekem az exemmel nem sikerült megoldani normálisan.

Én 7-re járok dolgozni, neki kötetlen volt a munakideje, csak az volt a lényeg, hogy meglegyen a napi 8 óra. Rendszeresen 11-re járt be, emiatt 7, fél 8 felé jött haza. Én 10-kor lefeküdtem, mert korán keltem. Fél 8-kor hazajott vacsiztunk és neki még kellett az "ébidő" így kB ezzel el is ment a nap.

Csomószor próbáltam vele megbeszélni, hogy legalább 9-re menjen már be, de neki az nem felelt meg. Nem csak emiatt lett vége, de ez is közre játszott.

Azért elgondolkodtam azon, hogy mennyire helyénvaló ebben az esetben a pacsirta meg a bagoly kifejezés, illetve, hogy mivel foglalkoztok?

Mit jelent, hogy te korán kelsz, ő hánykor kel, mikor fekszetek le?

Ez nálunk maximum szabadnapokon ütközne ki, nem minden nap. Nekünk munka előtt nincs időnk sem igényünk reggelizni.

Vagy ez csak nekem szembetűnő a történetben?

Egyébként nálunk is úgy volt egy ideig, hogy ő nem szeretett lefeküdni "korán" (10 körül), mert nem akart szabadnapján korán ébren lenni. Simán elaludt másnap 10-11-ig.

Mióta új munkája van , már szabadnapján , délutános napján is kukorékol 5-6 körül, persze még visszaalszik, de megszakításokkal és nyomkodja a telefonját, aminek sok értelmét nem látom. :D

Szerintem, ha 1-2 óra eltérés van, azt össze lehet várni egymás mellett az ágyban is, még pihengetsz kicsit.

Vagy teszel - veszel, aztán reggeliztek együtt ha te erre vágysz. De azért ne legyél rá mérges, mert még alszik, te meg éhes vagy.

Lehet, neki fele ennyire nem fontos, hogy együtt egyetek, olyan dologért kezdesz rá kiakadni kicsit, ami csak téged zavar.

Ha együtt szeretnél vele reggelizni, akkor várd meg, de ha éhes vagy, akkor meg egyél, nem olyan nagy ügy ez.

Mi is nagyon eltérő ritmusban élünk, és ebből lehetett volna súrlódás de végül úgy alakult spontán, hogy (főzünk)eszünk, amikor éhesek vagyunk, alszunk amikor álmosak vagyunk a saját ritmusunkban és amikor éppen találkozik a kettő akkor örülünk egymásnak.

De ehhez kell két szoba és külön konyha szerintem.

Nálunk pont ez van (csak párom a pacsirta és én vagyok a bagoly). Mikor a másik alszik, igyekszünk csendben lenni, és akkor mindketten kialusszuk magunkat. Étkezések közül csak ebédelni szoktunk együtt, mert én sokszor keveset típus vagyok, férjem meg kevésszer sokat. Úgy hangoljuk össze hogy megbeszéljük, hogy aznap mikor étkezünk, és akkor én a sok kicsit aszerint osztom be hogy mikor lesz az ebéd (ez bonyolultan hangzik de csak arról van szó, hogy ha dél körül megéhezem, megkérdezem a férjem, hogy ebédelünk-e már és ha azt mondja, ő még nem ér rá, akkor inkább csak eszem egy almát vagy valamit amivel kibírom még ebédig).

Szexuális életet meg nem csak lefekvés előtt lehet élni.