Megijedtem a párom jövőbeni tervétől, mit tegyek?

A nővérem 35 éves kora körül talált rá a férjére, aki 40 volt akkor.

A nővérem akart gyereket a férje tutira nem. Még a kapcsolat elején kiderült ez. alig egy-két hónap után (nekem is 2 hónapja van éppen barátnőm és már tudjuk, hogy ki mennyi gyereket szeretne... szeretne-e egyáltalán), szóval nem értem, hogy másfél év óta hogyan nem jött szóba ez.

Akkor a nővérem és a férje sokat beszélgettek erről és végül abban egyeztek meg, hogy minden lényeges gyerek felvigyázási gondot a nővérem csinál, és legyen két gyerek. Nővérem boldog a fiaival. Azóta férje is teljesen máshogy áll hozzá. Szereti a fiait. Biciklizni tanítja őket. Motor versenyekre viszi őket stb.

Már egy harmadik is lett. Talán negyedik is lesz.

De itt a történetben az a lényeg, hogy teljesen más volt az igényük, de szerették egymást és valahogy megpróbálták megbeszélni, hogy mindkettejüknek jó legyen. Legyen gyerek, de aki nem akar annak ne kelljen sok energiát fordítania rá. (kb 80-20% a megosztás)

Nyilván ha más a férfi-női felállás, akkor nem lehet szülést átadni feladatként... de már vannak béranyák ma (örökbefogadás is). Ha tényleg csak a szülés a gond és a többi jó lenne, akkor az is opció.

Szerintem beszéljétek meg :)

És ha az jön ki, hogy egyikőtök sem enged semmit se, akkor... akkor ENNÉL az akadálynál nem volt erősebb a kapcsolatotok. :(

De jobb, mintha telibe átvernéd azt, akit szeretsz.

24 F

7: igen, ebben valóban nincs kompromisszum (kicsit nem lehet gyereket vállalni).

Én is úgy jártam, hogy a párom gondolta meg magát, előbb kategórikusan elzárkózott (én akartam), majd évekkel később rátört a kapuzárási pánik, hogy mégis akar, de ott akkor, azonnal