Milyen volt az osszekoltozes az elejen?

Nekem konkrétan izgalmas, új volt. Olyan "problémàink" lettek, amik azelőtt soha. Azt a részét, amit #1 leírt, én is élveztem. Új célom lett, lakhatóvà tenni a lakàst, a magunk képére.

Persze azóta szakítottunk 🤭🤔🤗

Pukizás, kaksizás lebonyolítása egy rémálom lett. Az étkezesi szokásaink teljesen különböztek, és én megpróbáltam idomulni az övéhez, de gyűlöltem.

Tisztázzátok hogy ki mit visz, ki mit vásárol, hogy ha szakítotok, világos legyen hogy mi kihez tartozik.

Nálunk nem nagyon volt zsákbamacska, mivel csak évek után tudtunk összeköltözni. Amiket sejtettem hogy probléma lesz belőle, az így is lett és még most, fél év után sem tudom elérni azt, hogy ha nem koszos a ruha a szekrénybe tegye, ha koszos a szennyesbe.

Egyébként nyilván pozitív volt minden más változás, róla kiderült, hogy milyen házias, rólam is, hogy milyen szépen tudok rendet tartani. Más puszit adni reggel, indulás előtt, mint írni egy jó reggelt üzit. Más hazavárni munkából, mint megbeszélni, hogy este majd átjön.

Egyszóval felnőtt a kapcsolatunk.

Nálunk is ez volt hogy előtte évekig együttvoltunk. Ilyenkor kicsit más, mert már ismered annyira a másikat, hogy tudod, mire számíts: melyik szokásod fogja idegesíteni, hogy fogjátok felosztani a házimunkát, stb. A 0-24-ben együttlevéstől én is féltem, de feleslegesen: amikor igénylem az én-időt csak átmegyek a másik szobába és kész.

Illetve még annyi a titok, hogy nem kell mindig mindent együtt/egyszerre csinálni. Mások fekszetek/keltek? Semmi gond, amíg az ébren levő nem zavarja az alvót. Máskor esztek? Akkor majd a nap maradék 23 órájában beszélitek meg a dolgokat egymással.