Hogy döntöttétek el, hogy párotokkal hol szeretnétek letelepedni?

Egyrészt ezért van az, hogy sok ember nem ismerkedik komolyan, amíg be nem állt az élete egy adott irányba. Főleg huszonévesen van ez, hogy még azt sem tudod hol leszel pár év múlva, nem tudod Pestre költözz-e, vagy a szülővárosodba, vagy az egyetemvárosodba, vagy külföldre menj.

Másrészt konkrétan nálatok valami tervet kellene kovácsolnotok közösen. Pl ha itt nem kell bérleti díjat fizetni, akkor tudtok pénzt félretenni, nem? 5 év alatt félretehetnétek annyit, hogy legyen valahol egy lakásra való (vagy legalább önerőre való) normális helyen. Gyerekek gondolom még nincsenek. Akartok?

Ezért írtam fentebb, hogy sokszor nem érdemes addig tartós társat keresni, amíg be nem állt az életed egy adott irányba, mert akkor jönnek ezek, hogy ő mást akar, te is és ilyen esetekben sokszor nincs kompromisszum.

Vannak ilyen esetek, amik szakítóokok lehetnek teljesen jogosan:

-ki hány gyereket akar, akar-e egyáltalán

-ki hol akar élni

Nekünk egy a szülővárosunk. A környéket mindketten imádjuk, munkalehetősége neki a városban szuper, nekem 0. Így a környező falvakban gomdolkodunk, van egy pár errefelé, bár neki egy zsákfalu tetszik, nekem meg egy kicsit városhoz közelebb lévő festői kis falu. Ezen már nem veszünk össze. Neki így a munkábajárás kocsival 10 perc, nekem 15.

3 óra utazás reggelente rengeteg..

Egyébként vegyetek figyelembe olyasmit, hogy ha lesz gyereketek, akkor melyikőtök családjára tudtok jobban számítani. Ki segít be, ki vigyáz rá ha szükséges és ahhoz költözzetek közelebb.

Mi egymás melletti településen laktunk, így nem volt kérdés, hogy hol lakjunk. Gyerek,egyéb már nem téma nálunk.

Viszont nálatok szerintem elég összetett a probléma.Nagyon jól hangzik a havi 2-300k megtakarítás,kérdés megéri-e mindenáron? Nyilvánvalóan te a hátad közepére se kívánod ezt a költözést és ez hosszútávon biztosan mérgezi a kapcsolatot. Mind a családjával való konfliktus, mind az otthon érzet hiánya és ráadásul heti 2 nap utazgathatsz több, mint egy egész munkanapot pluszban úgy, hogy egy villanyszerelő gyakorlatilag akárhol tud dolgozni. Szerintem erre rá fog menni a kapcsolatotok. Legalábbis én biztosan nem vállalnám ezt így.

Ő mit mond ezekre a félelmeidre? Mivel tud megnyugtatni, hogy biztosan meghozhasd ezt a döntést?

Amikor megkaptam álmaim lehetőségét Pest megyében, akkor a párom közölte, hogy amint kiteszem a lábam a városból, őt nem látom többé. Semmilyen kompromisszumra nem volt nyitott így úgy voltam vele, hogy ez úgysem működne hosszútávon. Ha ő ennyire önző, akkor én is. Sosem akartam ott leélni az életem, ő meg a település határától 20 km-re sem tudta elképzelni az életét. Eljöttem és elengedtem. Végül itt ismertem meg a férjem, így ilyen problémánk már nem volt. Kb. félúton vagyunk a családjaink között, akik két teljesen ellenkező irányban élnek.

Én azt gondolom, hogy ebben megoldást kell találni még mindenféle komoly elköteleződés előtt. Az úgy nem fog működni, ha egyikőtök boldogtalan. Ezt a saját bőrömön megtapasztaltam. 2 évig próbáltam ott boldogulni, ahonnan gyerekkorom óta el akartam jönni. Úgy éreztem magam, mintha kalitkába zártak volna. Aztán amikor átfordultunk oda, hogy nekem is jó legyen egy kicsit, akkor arra a kalitkára még dupla lakatot is kattintott volna. Nekem ez így nem működött.