Ez így vajon normális? Szerintetek én gondolom túl?

Párom szerint az a normális hogy miután hazaér a munkából, kaját teszek elébe és békén hagyom, mert nincs KEDVE a felesleges párbeszédhez és száljak le róla (megjegyzem külön eszik a gépénél). Ha már megmerem tőle kérdezni milyen napja volt vagy hogy van már rám is förmed hogy hagyjam már a picsába és hogy lehetek ilyen gyenge felfogású, értsem meg hogy egyedül akar lenni. Ezen önmagában nem is problémáznék, csak MINDIG ezt csinálja, nem csak munka után hanem mondjuk vasárnap délután is. Úgy gondolom hagyok neki elég énidőt, napi 11 órát dolgozom, hétvégente is hagyom játszani, sose szólok érte. Viszont azt a napi fél órát elvárnám tőle hogy velem legyen. Akár egy vacsi erejéig vagy megnézni közösen egy sori részt vagy bármit. Én várok el túl sokat vagy tényleg mindig békén kellene hagynom?

Mindemellett én főzök, mosok, takarítok. Ezt is sűrűn lefikázza hogy nincs köszönet abban amit megcsinálok. Tudom hogy nem vagyok tökéletes és nem vagyok mindig 100°%-os de igyekszem és rosszul esik ha lekezelő velem azért mert poros egy polc vagy sótlan a leves. Nem várom el hogy helyettem megcsinálja, de legalább ne szólja le. Én hazaérek este nyolckor és akkor állok neki minden másnak, de ha én hozzá merek szólni ha hazaér akkor csúnyán rámförmed hogy fáradt (kb FELE annyit melózik mint én).

Nyugtassatok meg hogy nem csak én látom ezt a helyzetet furának?!