Közös kassza vagy nem?

Részben közös kasszán vagyunk (pl ételre van közös széfünk Revoluton, ahova mindketten rakunk be pénzt, ugyanígy a ház karbantartására, a kutya költségeire és a rezsire is van közös hely, ahol a pénzt rakja mindenki a maga oldaláról)

De minden más külön megy. Nekem rossz beidegződés, hogy nem közösködök, mert undorító volt, mikor otthon apámtól kellett indoklással pénzt kérni kajára és és aztán visszahozni a számlát, hogy tényleg arra költötted. A párom nem ilyen, de nekem azóta is kellemetlen pénzt kérni, szóval a saját dolgaimat a saját pénzemből külön szervezem. Közös hitelt sem vennék fel, közös otthont sem vennék őszintén szólva, mert azt nem tudjuk megvalósítani, hogy mindketten ugyanannyit tegyünk bele, ilyen lószar tulajdonrészekre darabolásnak meg nem vagyok a híve, szóval inkább veszek kisebbet, de abban csak az én pénzem legyen benne, a párom meg vesz egy másikat vagy kocsit vagy nyaralót vagy amit akar

Nálunk közös a kassza, de nincs ilyen kéregetés, mint amit az első válaszoló írt. Mindkettőnknek megvan a saját számlája és kártyája, amire utalja a munkáltató a fizut, de teljesen váltakozik, hogy melyikünk fizet, egyáltalán nem foglalkozunk vele, a végén úgyis közös lesz minden, amit használunk, nem fillérezgetünk semmit. Mondjuk nem is lenne értelme, ő kb 5x annyit keres, mint én, sosem tudnék mindenből 50%-ot fizetni.

Így a karácsonyi ajándék meg az ilyesmi nem tűnik fel a számlatörténetben, amit a másik is láthat, és ha szeretnék fodrászhoz menni, akkor sem kell előtte odaállnom elé, hogy pénzt kérjek rá (mondjuk ennek ellenére néha szoktam, ha olyan helyre megyek, ahol csak kp-val lehet fizetni, mert az nálam sosincs, neki meg mindig tele a pénztárcája, de ez talán nem ugyanaz a szint).

Budapesten élünk, gyerekkel. Szerintem onnantól kezdve, hogy gyerek is van, már főleg nincs értelme külön kasszázgatni. Nekem legalábbis nagyon életszerűtlen lenne.

Mi is ahogy az 1-es. Rezsire,kajára stb. bedobunk a közösbe egy x összeget. Ami marad azzal mindenki azt csinál amit akar. Amúgy nincs kicentizve. Pl. múlt héten Ő ért rá elhozta a kerékpárom a szerelőtől, ő is fizette, nyilván nem kéri el az árát, akkor sem ha nem 5 ezer volt. Tegnap én értem rá, és vettem új zuhanyfejet, csövet. Én sem bírnám ha a férjemtől kellene pénzt kérnem cipőre, kozmetikai cuccokra, stb.. Megkeresem a pénzt magam is.

Szerintem ott van vita a pénzen legtöbb esetben, ahol alacsony a fizetés, és ott is ragaszkodnak jobban a közös kasszához, vagy ahol egyik kontrollálni akarja a másikat.

Közös kassza gyerekmentes otthonban.

Van egy kutyánk.

Nálunk ez a felállás van. --Minden bevételt közösnek tekintünk!

- az én fizum megy megtakarításba minden hónapban, ha nincs semmi extra kiadás akkor nem nyúlunk hozzá. De pl új mosógép, új hűtő, új mikró, laptop, 2 egér és 2 mobiltelefon már kellett, ezek anno 1 éven belül kellettek, 2018 nálunk a gépek lázadása volt😂.

- a párom fizetéséből élünk, eszünk, szórakozunk. Nincs pénzkéregetés, miután kifizettük a kötelezőket, illetve félretettük a havi kajapénzt, a maradékot megfelezzük és azt mindenki arra költi amire akarja. Jellemzően a hobbinkra szoktuk mindketten, illetve elmenős programokra alkalmanként, ha szükséges ruhára.

Mi nem tologatjuk ide oda a pénzt, hogy ki mit keresett kié stb, így volt a legegyszerűbb megoldani a pênzügyeket. Most már 10+éve remekül működik.

Technikailag külön, a gyakorlatban közös. Külön számláink és megtakarítási számláink vannak. Államkincstári számlám nekem van, de a közös megtakarításunk van rajta. Lakástakarékja minden családtagunknak van kb., de mi fizetjük azokat. Szóval bonyolult. :D

Az évek alatt kialakult a számunkra átlátható rendszer. A férjem nem képes odafigyelni a pénzügyekre, ha nincs kontroll alatt tartva képes hónapról hónapra élni, pedig jól keres. Így ismerkedtünk meg. 5 évvel idősebb nálam, de ugyanúgy egy bőrönddel érkezett a kapcsolatunkba, ahogy én. Szóval rendszert vittünk az életünkbe, nemcsak a közös pénzügyi szabályokat kellett kidolgozni, de az ő fejében is rendet kellett tenni. Nem volt egyszerű.

Jelenleg meghatározott összeget utalunk mindketten a megtakarítási számláinkra. Alapelvünk, hogy mindkettőnkén legyen pár hónapra elegendő tartalék bármilyen vész esetére. Ez efölötti rész megy befektetésbe, nagyobb kiadásokra, mikor mire, ezt mindig megbeszéljük.

A folyószámlákon maradó pénz "szabadon költhető". Ez alatt azt értem, hogy bele kell férnie minden havi kiadásnak. Én rendezem a hitel törlesztőnket és a rezsit, ő a bevásárlásokat. Ez így kb. egál, de már évek óta nem igazán számolgatjuk. Az, hogy a kötelező körökön kívül ki-mire költi a pénzt nem érdekel senkit. Nekünk ez így bevált.

Vagyis a kasszát teljes mértékben közösnek gondoljuk, de technikailag nem az és nem is számolunk be egymásnak a kisebb költésekről.

Mégegy gondolatot engedj meg, mert sokszor olvasom itt én is az enyém-tiéd hozzáállást. Szerintem ilyen egy tartós kapcsolatban nincs. Ha közös a cél, akkor közösek a tervek és ahhoz közös pénzügyi terv is kell hogy társuljon. Ha én elköltöm az enyémet, az akár tetszik, akár nem, kihat a másikra. Mégpedig a közös tervek meghiúsulásával, csúsztatásával és ez probléma. Egy idő után előjön, hogy az egyik fél többet tesz, mint a másik és ez rányomja a bélyegét a kapcsolatra. Ezen elv mentén egyszerűen nincs olyan opció, hogy enyém, tiéd. Vagy van, de akkor örök vita téma lesz a kapcsolatban a pénz.