Otthon lakom 29 évesen és idegesít?

Magyarországon élsz, ahol az árak és a fizetések köszönőviszonyban sincsenek egymással, esetleg a fizetések felkiálthatnak a hozzájuk képest felhőkarcolói magasságokban lévő áraknak.

Magyarországon akkor lesz lakásod, ha örökölsz, a szüleid vesznek neked, mázlid van, beszopsz olyan élethelyzeteket, amire nem mindenki képes pl. szoba-társbérlet, fürdőszoba nélküli gettó, romatelep. Esetleg, ha 14 éves korod óta erre gyűjtesz és minden pénzt amit szerzel, el is teszed erre. De még akkor se biztos, mert az árak követik az inflációt - a fizetés nem.

Nagy hatással vannak rád. Ha te örökölsz valamit az a te tulajdonod. Eladatták veled az ingatlant. Gondolom a pénz el lett tapsolva. Ki adatta el veled az ingatlant?

Költözz el otthonról..., ez még viccnek is rossz. Persze, mindenkinek a számláján ott figyel az 50-100 millió.

Tudok erre egy nagyon jó megoldást. Ha van munkahelyed, akkor szabadfelhasználású hitelt fel lehet venni, fizetésekhez képest "biztonságosan" 2-3 milliót. Ennek kb. 50-60 ezer a havi törlesztője.

Nézegetni kell olcsó ingatlanhirdetéseket. Vannak szép házak pl.: Csepel alatt. Építésiengedély, tervrajz ilyenek nincsenek. Nagyon sokan építkeztek így a 90-es években. Az ilyen ingatlanok 600.000-2.000.000.ft. között mozognak.

6.

Ha nincs semmi engedély, akkor az adott épület illegálisan létezik és lehet te megveszed "occsóér", aztán lebontják, amikor rájönnek, hogy ott vagy - illegálisan.

Esetleg, ha ilyen öreg alkoholista vagy, akkor megtűrnek egy darabig, ilyenre láttam már példát, amikor két idősnek elnézték, hogy egy engedélyek nélküli vadászházban élnek egy hegyoldalon ("úgysem élnek már sokáig" - és valóban nem, a koruk meg a pia miatt, a néni láncdohányzott is), de a haláluk után ment a dózer, a gyereküket már lazán kirakták a területről - szabályosan.

Manapság nem gondolnám ezt extrém esetnek.

Én 22 vagyok még mesteres egyetemista, testvérem 27 3 éve dolgozik teljes állásban (diploma után). Párja nála is idősebb kb 1-1.5 évvel, ő levelezőn tanult mellette dolgozott de kevés pénzért ő is otthon.

Nálunk még az a szerencse hogy relatíve nagy családi házban élünk, elférünk, hogy sokszor a párja is itt van, meg barátok jönnek stb stb.

Albérlet árak az egekben, lakásvásárlásról meg ne igy beszéljünk, mert irreális.

Sajnos ilyen világ van, ahol felnőtt emberek, átlag fizetéssel úgy ha nem örökölnek, nem vesznek nekik stb. nem tudnak olyan könnyen leválni, anyagi okokból.

Persze el lehet menni albérletbe, de lehet hogy pénzkidobás, ezt mindenkinek magának kell tudni.

Szóval ha nagyon frusztrál akkor lehet érdemes mozdulni, de azt gondolom, nem gáz mert a nagy átlag nem engedheti meg magának hogy csak úgy lelépjen.

#2-es: Ritkán olvasok annál nagyobb f***, mint amit írtál. Az, hogy valaki közel a 30-hoz önálló életre vágyik nem egyenlő azzal, hogy elhanyagolja, semmibe veszi és otthonba vágja a szüleit. 18 éves koromban költöztem el otthonról, akkor még a szüleim támogatásával tudtam csak talpon maradni (mára szerencsére van lehetőségem nekem is támogatni őket), de akkor ők maguk is mindent megtettek azért, hogy én eltudjam kezdeni az önálló életem, mert tudták, hogy ez az élet rendje... eljön a pillanat, amikor a gyermek kirepül a családi fészekből. De azóta is szakadatlanul tisztelem őket, kellő időt töltök velük és amennyiben később komoly ápolásra szorulnak is a számukra legmegfelelőbb opciót fogom választani. Mindemellett szükségem van arra, hogy a saját életemet éljem, ahogyan azt ők is tették a 20-as éveikben, a szüleiktől függetlenül, külön házban stb.

Kedves kérdező:

Azokkal a válaszolókkal pedig totálisan egyetértek, akik azt javasolják, hogy költözz el otthonról. 29 évesen, állandó munkahely mellett, ha nem is egyből saját házba, de egy kisebb albérletbe vagy jól átgondolt hitellel saját lakásba költözni igenis lehetséges. Nem tudom, hogy a testvéred milyen korú, de ha már ő is vágyik a szülőktől való elszakadásra akkor kezdetben egy közös albérlet is megoldás lehet (és pénztárca barátabb).

Ha bele tudsz nyugodni ebbe a helyzetbe, akkor viszont kivárhatod esetleg, hogy legyen párod... aztán majd vele elkezdeni a közös életet. De ha mentálisan nagyon nem jutsz dűlőre a gondolattal, hogy még mindig a szüleiddel élsz, akkor szerintem érdemes tenni valamit már most a helyzet ellen.