Hogyan motiváljam a férjemet a házimunkára?

#30, tudom, hogy k.vára nehéz elhinni, de nem vagyunk egyformák. Ami neked alap, másnak nem az. A világ egy sokkal egyszerűbb hely lenne, ha ezt el tudnánk fogadni.

Amikor a feleségemet megismertem, én nem tudtam mosógépet használni, mert mindig anyám mosott rám, ő meg nem tudott tömegközlekedni, mert mindig fuvarozták a szülei. Ő megmutatta nekem a mosógépet, én neki, hogy hol kell jegyet venni a metróba.

Attól még, hogy helyetted mindig beindította valaki a mosógépet, még nem lesz nem alap, hogy meg tudod csinálni. Egyébként 3 perc guglizás után meg is van. A házimunka is alap, akkor is, ha elkényeztettek a szüleid és soha egy poharat nem kellett arrébb tenned.

Szerintem felesleges arra hivatkozni, hogy jaj, hát mások vagyunk és közben simán elnézed, hogy a párod helyetted dolgozik állandóan, mert hát "mások vagyunk".

Biztosan vannak helyzetek, ami alól ez felment, én elküldenélek a pics-ba. :)

Úgy látom eléggé félrement a #31-es hozzászólásom, úgyhogy futok még egy kört. Nem azt mondtam, hogy baromi nagy probléma lett volna nekem a mosógép, vagy az asszonynak a metrójegy. Annyit akartam mondani, hogy mindkettőnknek voltak olyan hiányosságai, ami a másik számára alap, mégsem mondtuk azt, hogy "nehogy már nekem kelljen nevelni, hát nem vagyok az anyja".

Amikor valamire azt mondom, hogy alap, az azért van, mert nagyon régen megtanították nekem, és a környezetemben mindenki úgy csinálja, emiatt nekek ez lett az evidencia. Ha valaki ezt nem csinálja, akkor az ő környezetében ez nem volt elvárás. Ezen lehet puffogni, hogy milyen gyökér, meg nem vagyok az anyja, vagy le lehet ülni elmondani, hogy nálunk ez így szokás, én ezt így szeretem.

37, és hány éves korig lehet mentegetnie magát az embernek, hogy "hát anyuéknál nem úgy volt"?

Mert én is tudok rengeteg példát hozni, hogy gyerekkoromban otthon mik voltak, meg hogy voltak, de egy bizonyos kor, IQ és EQ fölött azért leesik az embernek, hogy amit anyáméknál láttam, nem status quo és nem biztos, hogy jól is van.

És nem arra gondolok, hogy a Takácsék cukorral eszik a tejfölös tésztát, a Kissék meg szalonnával, mert ezzel nem ártanak senkinek. De amikor arról van szó, hogy egyik ember a kapcsolatban végzi szó nélkül a házimunkát egyedül, míg a másik vakargatja a tökeit és ha szólnak neki, akkor nagynehezen esetleg megcsinálja, már ha épp nem felejti el... na, akkor ez szerinted csak szokás, vagy taplóság és a másik teljes mértékben való telibeszarása?

#39, azt látom, hogy valamiért nálad be van ragadva, a jó és a gonosz harca, ezért meg vagy róla győződve, hogy én a gonoszt mentegetem. A helyzet az, hogy szerintem ebben nincs jó és gonosz, illetve nem is mentegetek senkit sem.

Én mindössze arról beszélek, hogy amiről szó van az egy konfliktus, és ennek a feloldására nem a legmegfelelőbb stratégia azt mondani, hogy nem vagyok hajlandó foglalkozni vele, mert amit én várok el, az a normális. Szíved joga azt gondolni, hogy amit te kérsz, az alapvető, és a másikból hiányzik az EQ. Lehet, hogy így is van, de a helyzetet ez nem oldja meg.

A helyzetet a kommunikáció, az elvárások és a problémák tisztázása oldja meg. Amit te, és sokan mások szajkóznak az az, hogy "ez nem az én dolgom, hanem az anyjáé".