Ti mit szólnátok ehhez?

165/70 szerintem nem sok.

Én 170/90 vagyok, igaz 46 éves és 2 gyerek de a férjem ezt az alkatot szereti.

A beszólogatást ne hagyd! Megszokássá válik és minden téren ezt fogja csinálni. Állj a sarkadra, ne hagyd magad!

Szóljál be neki te is.

Az meg egy dolog, hogy te így elvagy, de ha neki nem tetszel a plussz kilókkal, akkor ez van. Döntsd el mi a fontosabb? A kaja vagy a jelenlegi párod. Nem ítéllek el, ha a kaja mellett döntesz, és keresel olyat, aki köveren szeret, de a hapidnak is joga van szóvá tenni, ha valami nem tetszik, ahogy te is szóvá tennéd, ha azt látnád, hogy neked nem tetsző módon változik a teste.

Én a helyedben 2 dolgot tennék. Egy ideig ên is beszólogatnék neki , mivel ezek szerint neki is van felesleges és így ugat😂 mégis milyen alapon? Pedig nem vagyok ez a típus, mert tudom mennyire tud fájni ha folyton emiatt b@sztatnak, és ítélnek meg, aztán ha nem kap észbe, hogy pont szakadjon le rólam, és nem neki kéne észt osztani ( előbb mutasson példát), 1x szólnék hogy állítsa le magát. A következő a szakítás lenne.

Az én testemről én döntök és senki más. Ha én nem állok készen rá, hogy magamtól változtassak rajta, amivel aztàn egész êletemben küzdenem kell, akkor nem fogok és hagyjon békén mindenki.

Ha tudod tartani ezt a súlyt, szerintem még nem problêma.

Az ên feleslegem miatt már volt egészségügyi probléma, végül ezért adtam egy utolsó esélyt valami életmódváltásfêlének annak idején. ( Előtte is sokat próbálkoztam fogyni de valahogy nem találtam meg a jó utat hozzá, és sokáig nem sikerült. ) Végül az utolsó esély gondolata valamit átkattintott bennem, makacsabb és átgondoltabb lettem, sikerült. De nem a férjem miatt, ő soha nem bántott ezzel, azt is tudja mennyire megviselt hogy nem sikerült korábban lefogyni, pedig mennyit kínoztam magam, mennyit diétáztam, tornáztam, koplaltam stb stb.

Én egy olyan párkapcsolatban, ahol a másik folyton b@szogat, nem tudtam volna boldog lenni, nem tudtam volna azt a lelki állapotot elêg akaraterőbe, kitartásba fordítani, hogy végig csináljam.

Nekem arra volt szüksêgem, hogy ezzel kapcsolatban békén hagyjanak és ne erőltesse rám senki. Érdekes módon, mikor ilyen hozzáállás vett körül, le tudtam fogyni. A magam akaratából, a magam tempójában, időt hagyva, méghozzá a saját döntéseimet, átgondolva mit hogyan kellene csinálnom, hogy tartós és êlhető is legyen. Stb.

Én ezt úgy nem tudtam soha véghez vinni, hogy ott lihegtek a sarkamban folyton , na fogytál már,még mindig hogy nézel ki, undorító vagy, inkább meg se születtél volna, nem is vagy emberi lény stb stb. Mert érzelmi evő vagyok:( , minél jobban bàntottak, annál inkàbb az evésbe menekültem.😔 Borzasztó sokáig tartott, mire felismertem ezt, és igyekeztem megtanulni kezelni. Ez is nagyban hozzájárult a sikeres fogyáshoz.