Miért akarnak a párok együttélni?

28 figyi nincs azzal semmi probléma, ha neked ez kell. De te akarod megmagyarázni, hogy függőség, hogy muszáj, hogy egészségtelen a mások verziója. Fogadd el, nem mindenki "te" vagy.

""Meglepő hogy sok ember ennyire akar függeni a másiktól, szerintem ez baromira nem egészséges valamiféle kötődési zavar lehet ez is, hogy muszáj összeköltözni állandóan vele akarok lenni""

"""De együtt lenni minden este és hol van az én idő, hol van a saját privát szféra, ennyire a másiktól vagyunk függve, én is imádok a párommal összebújni, alszunk is sokszor együtt, de van jó pár nap amikor jó egyedül lenni, magad ura lenni, saját kis szokásodban ellenni, saját kis komfort zónádban lenni, saját kis világosban, szerintem ez az egészséges""An

Ott a kert. Az egyik kapálhat ameddig a másik megfőzi az ebédet.

Lakásnál pedig nem garzonban kell élni 2 embernek, hanem 60-70 négyzetméteres lakásban. Az egyik kockul, ameddig a másik takarít.

#28

Nyugi semmi gond nincs veled kérdező. Nektek így jó. Én se bírnám, ha valaki állandóan a nyakamon lógna, nekem is kell az énidő. Laktam már együtt két exemmel is, az első állandóan rajtam lógott, egyszerűen nem tudta egyedül feltalálni magát, az agyamra ment. A másodikkal jól működött, mert ő is igényelte, hogy el tudjon lenni magában is. Jól megértettük egymást ilyen szempontból (más okból szakítottunk…). De pl. az exfelesége őt is állandóan b*sztatta, ha fél órát a gép előtt volt, már jött a csaj és csesztette, hogy menjen inkább oda hozzá, mert nem tudja magát lefoglalni a nő. Na azután voltak is félelmei az összeköltözéssel kapcsolatban, mert nem akart mégegy ilyen piócát. Aztán szépen megnyugodott, mikor rájött, hogy én nem vagyok ilyen.

Szerintem hasonló igényű emberrel az együttélés is jó tud lenni, de az is teljesen oké, ha megvan a külön életteretek és átjártok egymáshoz. Lényeg, hogy nektek jó legyen, ne másoknak akarj megfelelni :D

“De együtt lenni minden este és hol van az én idő, hol van a saját privát szféra”

Hát nem tudom engem egyszerűen csak nem irritál annyira a párom hogy ne tudjak vele megmaradni egy épületen belül.

Minden nap van énidőnk, de ehhez nem kell kilométerekre lennünk egymástól. Nekem mindig fura volt hogy valaki nem bír úgy csinálni valami hobbit hogy közben más is tartózkodik az ingatlanban…

#35

Hát nem tudom, ha a magam dolgával akarok foglalkozni akkor nekem csak az számít hogy aki otthon van az hagyjon békén addig. Nem zavar pl az olvasásban, ha a párom is ott van a házban és ő is olvas csendben. Ha nagyon hangos hobbija lenne akkor valószínűleg zavarna :D

Az emberek nem egyformák. Valaki jobban vágyik a másik közelségére, más kevésbé. Vannak romantikusabb emberek, és vannak kevésbé romantikusak. Vannak érzelmesebb emberek, és vannak kevésbé érzelmesek. Vannak bújósabbak, és vannak kevésbé bújósak. Semmi probléma nincs azzal, ha te nem szeretnél összeköltözni. Vannak nők is szép számmal, akik így vannak ezzel.

Ami a probléma, és egyébként kimondottan beteges, az az, hogy mennyire be vagy gőzölve attól, amiért mások nem viszolyognak attól, hogy a szerelmükkel együtt éljenek, vagy együtt aludjanak. Az intelligencia ott kezdődik, hogy megértjük, hogy nem mindenkinek ugyanazok a vágyai és elképzelései, mint nekünk.

Az "érveidet", amik igazából nem többek habzó szájú fröcsögésnél, hadd ne kelljen bővebben ecsetelnem, hogy mennyire távol állnak a valóságtól! Semmiféle aberráció, addikció, kötődési zavar nincs abban, ha valaki szereti érezni a szerelme közelségét. De még ha az is lenne: miért is baj az, ha ők így boldogok?

Az viszont mindenképp intő jel, ahogy te bekattantál attól, mert mások nem félnek vagy undorodnak attól, ha a szerelmükkel egy élettérben élnek. Ennyiből nem lehet pontos diagnózist felállítani, de ez könnyen lehet valamilyen személyiségzavar, kötődési zavar, fóbia, vagy szociális zavar. Vagy valamiféle védekező magatartás, aminek nem ártana kideríteni az okait.

Ami meg az én-időt illeti: semmi nem zárja ki, hogy legyen.