Mennyire hisztek az örök hűségben?

Ha csak ezt az oldalt nézem, véleményt mondok, olvasok, beszélgetek emberekkel-hamar rá lehet jönni és önigazolást kapni abban a tekintetben, hogy igen jó dolog és megéri hűségesnek lenni. (!)

Komoly bajban lennék ha függetlenként, most kellene párt találnom középkoruként...

Ugyan is húspiaccá vált a világ és prűdnek számít a heteroszexualitás minden perveerz torzulás nélkül!

Érzelemgazdagságra, odaadásra alapuló szerelmes párkapcsolattal - ilyenre vágyókkal ritkán találkozni itt és az életben is.

Szerencsés vagyok, hogy egy hosszú házasságban élve még mindig rajong értem a párom, és főként elég vagyok a számára - ez önmagában olyan kötelék, olyan dopping ami hajt előre, hogy sportoljak, törődjek magammal, -konzervál és előre visz.

Nekem nem volt Ő -előtte szexuális kapcsolatom, az évek során alakultunk, csiszolódtunk össze... s mára én vagyok a kreatívabb, vadabb, újdonságokra teljesen nyitott, kísérletező és játékos"...-amit párom örömmel fogad.

Tehát nyugodt szívvel állíthatom én nem vágyom másra!

A másik fél nevében meg nem nyilatkozhatunk a legnagyobb magabiztosság mellett sem

:)

Magam példáját tudom felhozni, fiatalon kerültünk össze így igaz sokára házasodtunk de akkor is már 12éve vagyunk egy pár. Nekem egyáltalán nem jut eszembe más emberrel lenni, teljesen kielégült vagyok minden téren, nincs szükségem semmi pluszra, és a férjem is ezt mondja.

Nem tudom mennyre fontos ilyen estben a környezet,a családi példa,vagy a genetika de az én és a párom családjában sincs elvált pár, és megcsalásról sem tudok.

Szerintem nehéz hűségesnek lenni, és itt nem a megcsalásra gondolok, hanem arra, hogy hinni kell abban, hogy úgymond "ő az én rózsám". Néha még a legjobb kapcsolatban is egyedül érzi magàt az ember és elvágyódik.

Csak a helyzer az, hogy nincs olyan sem kapcsolat, sem munkahely vagy barátság, ami mindig tökéletes. Ha valakinek van annyi élettapasztalata, hogy ezt tudja, akkor egy szeretett társ mellől egy jó kapcsolatból nem fog megszökni, csak mert mondjuk éppen bánt, hogy a másikat nem érdekli a vers, ami most nekem nagyon tetszik. Biztos létezik olyan ember, aki pont abban a pillanatban pont jobban hasonlítana hozzám, vagy jobban megértene, csakhogy vele meg másik magányos pillanatok lennének.

A párkapcsolat közös munka, valami, amit együtt építünk. A féltve gondozott virágoskertjét sem gyújtja fel az ember, csak mert most épp nem kelt ki a tulipán vagy szétverte a rózsákat a jégeső.

A testi megcsalás meg nem is olyan egyszerű szerintem. A testnek szentsége van, a szexnek intimitása és megszoktuk egymás bőrét, mozdulatait, szokásait.

Ha most csak azért is muszáj lenne megcsalni a páromat, akkor is legkésőbb akkor sikítva menekülnék, amikor az idegen kéz érintését megérezném a testemen.

Vannak olyan emberek, akik képtelenek a hűségre. A legtöbbjükön azt látom hogy nem is értenek vele egyet, szerintük "nem normális" dolog a monogámia. Sokuk szeret saját magából általánosítani, azt mondani, hogy mindenki olyan mint ő. Gondolom, téged is ezek az emberek bizonytalanítottak el.

De vannak pl olyanok is, mint én. Hihetetlennek tűnhet, de soha egyetlen férfit nem néztem meg az utcán, egyikről sem gondoltam, hogy "de befeküdnék alá". Ez azért van, mert nekem - ahogy sokan mások is így vannak ezzel - a szexhez komoly érzelmekre van szükség. Emiatt egy idegennel el sem tudom képzelni. Soha nem akarnék és nem is tudnék megcsalni senkit sem.

Meg aztán vannak olyanok is, akiknek az értékrendje nem engedi meg. Bennük ha fel is merül, inkább megharagszanak magukra hogy hogy gondolhatnak ilyenekre. Meg vannak empatikusak, akik nem akarnak a másiknak rosszat. Meg van ezer más ok, ami miatt az emberek hűségesek. Mert számukra éppen ez a normális.

Szóval igen, hiszek benne, de nem gondolom, hogy mindenkinek menne.

Ráadásul a dolgok nem maguktól jók vagy rosszak, hanem attól a munkától válnak jóvá, amit belefektetünk. Természetesen, ha vki egyáltalán nem tetszik, abból nem lesz jó kapcsolat. De egy szerelemből kötött boldog kapcsolat fennmaradása nagy mértékben attól függ, mit teszünk bele és érte. És igen, ehhez hit és akarat kell, akik azért dolgoznak, hogy a meglévő értékeiket fejlesszék, legyen az kapcsolat, vagy szakmai tudás, vagy a ház, amiben élünk, azok nem gondolkozhatnak folyton azon, hogy nem lenne-e jobb Kispest Jamaicában élni, Pista helyett Szergejjel járni és mondjuk menő fodrász helyett állatgondozónak lenni.

Ez a fajta gondolkozás csak lidércfény.

Én hiszek benne, nem tudnék másmilyen kapcsoaltban élni. AKi egyszer is megcsal azzal én befejezem a kapcsolatot, válás. Nem érdekel semmilyen kifogás, duma stb. Mert ha probléma van a kapcsolatban akkor ez nem megoldás. Plusz senkinek nem tűröm, hogy így megalázzon.

Én nem 10-20 éves, csak 6 éves kapcsolatból tudok nyilatkozni, mivel nem vagyok még annyira öreg, és nem tizenévesen ismertem meg a házastársam. Képtelenek vagyunk megunni a szexet, és egymást. Még kevésnek is érzem ezt a 6 évet, kevésnek érzi ő is. Olyan mintha csak fél éve lennénk együtt, annyira gyorsan elrepült az idő.

Gerintelen gyáva dolognak tartom a hűtlenséget. Nem értem miért nem lehet elmondani a másiknak, ha valami probléma van a kapcsolatban, egyenesen, szemtől szembe, vagy miért nem lehet tisztességesen lezárni, és csak aztán dugni másokkal.

Aki nem tudott annyira megszeretni egy embert, hogy hűséges legyen, az ne éljen olyan kapcsolatban ahol a másik fél azt hiszi mindketten monogámok, és a csaló fél sunnyog a másik háta mögött, vállalja fel, hogy kalandokat keres, éljen nyitott kapcsolatban, előre letisztázva, megbeszélve, vagy éljen szingliként és annyi emberrel fekszik össze ahánnyal csak akar. És így nem bántott meg és alázott porik senkit. Tisztességes volt. Ebben nem látok semmi problémát.

A megcsalást ítélem el. Azt nem, ha valaki őszinte, és vállalja önmagát.

Aki 1-2 -6-10-20 év után úgy érzi megunta a párját, az legyen őszinte. Ennyi.