Lehet ezt pozitív irányba befolyásolni? Nem alkoholista, de jó irányba halad?

Alkoholgondról van szó. Őszinte leszek, most ott tartok, hogy kicsit félek, én is beleestem a "majd én megmentem a rosszfiút" hibába.

Alapvetően nincs bajom a piával, buliban, ünnepkor nem zavar - annak ellenére sem, hogy a családban volt/van alkoholista. A részeg emberekkel nem vagyok toleráns, a becsiccsentünk nem zavar.

Párom régen nagy bulizós volt, sokat járt kocsmázni haverokkal, rengeteg csúnya sztorija van. Nem szégyelli ezeket, szóval simán elmeséli társaságban (pont ezért az első benyomás róla ritkán jó...), de mire én megismertem, ezekről már régen leszokott.

Együtt vagyunk már egy ideje, de mostanában kezd feltűnni, hogy - bár ahogy írtam, nem gyakori a dolog, szóval születésnap, ünnepnap, ilyesmik - ha iszik, akkor totál kifordul magából. A gond az, hogy a haverok folyton tukmálják, tehát nem csak egy-két sör, meg valami mellé, ami még jól esne, hanem még egyet, még egyet, még egyet. És neki egyszerűen ciki nemet mondani, vagy én nem is tudom, mert akkor is megissza, ha nem kell, és persze mindig az a vége, hogy szarul van, és/vagy aggódni kell miatta, hogy mi van vele.

Ebből egyébként volt is balhénk korábban. Én azt gondolom, hogy felnőtt ember ismerje a saját korlátait, annyit igyon, amennyit bír, ha nem megy, akkor nem akarom látni részegen, én nem fogom összekaparni.

A nagyobbik baj a sztorizgatása. Ezek miatt az én családom is elkönyvelte, mint hobbialkeszt, és emiatt ha közös program van, folyamatosan tukmálják. (Ahogy írtam, van alkoholista a családban, olyan, aki a napi sör+tömény nélkül nem tud élni, szóval nem a legjobb társaság...) Ő meg nem tud nemet mondani, ahogy barátoknak sem, és emiatt az ilyen családi összejöveteleknek kivétel nélkül az a vége, hogy mi összeveszünk. Mert berúg, mert ha részeg, akkor mindenkinek beszól, mert ha részeg is iszik tovább és mindig rosszul lesz a végén. Legutóbb megalázott engem az egész család előtt, beszólt a testvéreméknek, és persze, másnap borzasztóan szégyelli magát, de az már nem sokat ér.

Kértem a családot, hogy ne itassák, de az ugye presztízs, kértem őt, hogy mondjon nemet, de az nem igazán jön össze. (Tény egyébként, hogy elég agresszív a rokonság, de szerintem túl lehet élni a cikizést. Meg van, hogy nemet mond, de addig tukmálják, míg elfogadja. Volt, hogy én kértem neki italt ezt megelőlegezendő, akkor meg papucs lett.)

Családomtól nem tilthatom el, barátoktól nem tilthatom el. Sokat beszélgetünk, hogy én erre miért vagyok nagyon érzékeny, de azért csak becsúsznak az elhajlások.

Gondoltam már ultimátumra, hogy akkor ha ennyire nincs önkontrollja, akkor egy kortyot sem, de nem akarok zsarnok lenni. Ahogy írtam, mértékkel nincs bajom a dologgal, az egy-egy sör a haverokkal nem érdekelne.

Ő még nem alkoholista, nem létszükséglet neki a dolog, de végigcsináltam én ezt már családon belül, és tudom, merre vezet a dolog.

Tanácstalan vagyok, mit lehetne kezdeni a helyzettel a zéró tolerancián kívül?