Ti hogy döntenétek a helyemben? Összeköltöznétek a párotokkal?

Te semmiképp nem költöznél ?

31/f

Ismerve a romániai helyzetet, biztosítlak róla, hogy ha ugyanazon a szakon akarsz maradni, akkor lehet egyetemet váltani úgy is, hogy nem kell előlről kezdeni, és mindent ismételni... Volt csoporttársam Bukarestből váltott Kolozsvárra, a 4 évből 2-t elismertek, úgy hogy nem is volt 100% ugyanaz a szak.

Az eredeti kérdéshez visszatérve... Szerintem ha tényleg egymásnak vagytok teremtve, kibírjátok a helyzetet. Végülis egy kapcsolat arról szól, hogy nem te magad vagy előtérben, hanem a másik. Ha erőlteti bármelyikőtök a másik megváltoztatását bármilyen téren az -rég nem jó. Ha nem megy, akkor nem kell erőltetni.

Én Romániából Magyarországra jöttem doktorizni, és így nem csak egy 6 órás kocsizás, de inkább 8 órás út vonatozás választ el, hanem egy országhatár is. 2.5 év távkapcsolat után meg megkérte a kezemet... Úgy hogy kb havonta tudtunk találkozni egy hétvégét, de volt amikor ritkábban. Rajtatok múlik, hogy ezt tartjátok életetek lényegének vagy a munkátokat/iskolát.

Nos erre én csak azt tudom mondani, hogy a Békéscsaba-Győr távolságot (330km) én 4 éven keresztül minden pénteken és vasárnap megejtettem...

Igen fárasztó volt, igen sokba került, de szerelmes voltam, és csak így tudtuk elviselni a távolságot. Minden hétvégén hazamentem, plusz a szünetek, vizsgaidőszakok...így vállalható volt! A 2-3 hét nagyon sok kimaradás...legalábbis nekünk az lett volna.

A 6-os válaszolóhoz tudok csatlakozni. Időt, energiát és pénzt nem sajnálva minden adandó alkalommal utaztam, nem két-három hetente. Amíg egyetemista voltam, addig hétvégente, hétköznap, ha nem volt órám, iskolai szünetekben, vizsgaidőszakban. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor minden hétvégén és szabik, nemzeti ünnepek alatt, stb. Még így is nagyon kevés találkozásnak tűnt az, amit össze tudtunk hozni, nem bírtuk volna két-három hétig teljesen külön. Azóta munkahelyet vàltottam, együtt élünk, összeházasodtunk és babát várunk, szóval nem lehetetlen a távkapcsolat, csak kell legyen közös jövőkép és mindent meg kell tenni a kapcsolat fenntartásáért addig, amíg csak távkapcsolatra van lehetőség.

Esetetekben én azt látom, hogy nálad pont az hiányzik, hogy áldozatot hozz, pedig a távkapcsolat nem megy anélkül. Nálunk két jól fizető, szakmailag is jó állás közül kellett valamelyikünknek feladni a sajátját a közös életért. (Egyetem alatt még nem merült fel a váltás, friss volt a kapcsolat, azt a 2 évet kibírtuk simán, ami még hátra volt nekem, neki pedig eleve már csak 1 éve volt akkor hátra.) Nálatok nem nagyon van gondolkodnivaló, egyértelműen neked kellene váltani, főleg ha máshol is tudod tanulni a szakodat. Párod elkezdett a jelenlegi helyén felépíteni egy életet, mind szakmai, mind egyéb szempontból és ha jól veszem ki az írásodból, nem is halad vele rosszul. A te életed, lévén, hogy még tanulsz, egyébként is sokkal többet alakul még, ebben a helyzetben szerintem most neked kellene áldozatot hozni.