Szerintetek akadálya az együttélésnek, ha azt szeretném, hogy a párommal egy olyan lakásba költözzünk, amely abban a házban van, ahol édesanyám él?

A párom jelenleg egy budai albérletben lakik, én pedig egy pesti kertes házban. A házban, ahol élek két lakás van, az egyik a saját tulajdonom, a másikban édesanyám él, aki stroke-betegként rendszeres felügyeletre szorul, ezért nem tudok elköltözni, tartósan nem hagyhatom magára. Felvetettem a páromnak, hogy költözzön hozzám, mert így nem kellene sokat ingáznom, neki pedig az albérleti díjat nem kellene fizetnie, gyakorlatilag ingyen lakhatna nálam. Erre azt mondja, hogy ott nem lehet önálló életet élni, mivel a földszinti lakásban lakik az édesanyám, másrészt fél a kutyáktól, nem merne kimenni az utcára, harmadrészt sokkal hosszabb ideig tartana az út a munkahelyére, mint a jelenlegi albérletéből. Mindegyik érvére megadtam választ: a lakásom külön lakrész saját konyhával, fürdőszobával, hálószobával és nappalival, és még kert is tartozik hozzá, tehát nem kell az anyámmal együtt élnie, a munkahelyére pedig elvinném kocsival, ami még kényelmesebb is lenne a tömegközlekedéshez képest, így az utcára se kellene kilépnie. Ezt mind lesöpörte és közölte, hogy akkor hajlandó velem összeköltözni, ha vagy én költözöm át a saját lakásomból a bérlakásba vagy hitelből veszek egy másik lakást, ami közös otthonunk lehetne. Azt mondta egy modern nő nem lakik az anyósával egy házban. Ez tényleg így van, vagy csak nem szeret annyira, hogy a kedvemért megtegye ezt a lépést?