Mi volt az eddigi legnagyobb krízishelyzetetek a kapcsolatotokban?

Férjemnek autóbalesete volt, és évekig tartott amíg többé-kevésbé maradéktalanul meggyógyult. Életem legkeményebb évei voltak, és senkinek nem kívánok hasonlót se.

Nekem nem volt olyan hatalmas krízis, mint az elsőnek, de azért nehéz volt átvészelni, gyakorlatilag már a kapcsolat elején. Évekig büntettem magam, vagdostam magam (nem öngyilkossági céllal, nem is figyelemfelhívásként, egyszerűen úgy éreztem, valamiért vezekelnem kell), pánikrohamaim voltak (még most is vannak, de jóval ritkábban). Pszichológus sem segített. A párom viszont már az elejétől fogva rengeteget segített, figyelmes volt velem, és sikeeült elhinnem, hogy szerethető vagyok, és hogy a sikereim (amik tőle függetlenül is voltak mindig) ugyanannyit érnek, mit mások sikerei, nem kevesebbet. Nagyon megértően viselkedett, annak ellenére, hogy ilyenkor nem csak önmagamat kérdőjeleztem meg, hanem az ő őszinteségét és szeretetét is, gyakorlatilag hazugnak és számítónak állítottam be, csak azért, mert szorongtam és úgy éreztem, nem szerethet. Számára volt ez igazán nehéz időszak, hiszen neki "kellett" önmagát háttérbe szorítani, türelmesnek lenni és kitartani akkor is, ha sokszor kegyetlen voltam vele, eltaszítottam. És ő még akkor is képes volr azt mondani, hogy szeret, hogy boldoggá teszem és velem akar maradni, mikor nyilvánvalóan megterhelő volt számára ez a helyzet.

Kettőnk közül a férjem jobban akart gyereket, én kevésbé. Szeretjük egymàst, és nem úgy àllt soha egyikünk sem a kapcsolathoz, hogy a gyerek mindenképp kell, de ő inkàbb hajlott rà. Eltelt pàr év , élvezzük az életet kettesben és halasztódott a végleges döntés, még van 2-3 év ( a korom miatt) és eldől. A kapcsolatunk meglètét nem befolyàsolta. Egymàsért vagyunk együtt, nem egy 3. emberért. Ennyi biztos. Nem mondanàm krízisnek, inkàbb csak ez volt komoly jellegű dolog. A hàzassàgunk erős és stabil, nem okoz problémàt, hogy ebben nem gondolkodunk teljesen egyformàn.

Világéletemben úgygobdoltam megtapasztalom amit megkell, élvezem minden percét (új dolgokat tanulok,tapasztalok,új emberek,helyek stb) majd ennyi ha elfáradok s úgyérzem elég. Párom nemhisz benne, hogy jogom lenne eldönteni mennyi időm van. Azt akarja vele legyek 30 év múlva is s ez nehéz kérdés. Szeretem de nemtudom az én erősebb e vagy a mi érzése.