Páromat kikészíti az anyukája! Mi lehetne a megoldás?

Nagyon sajnálatos,hogy ilyen a szülők hozzáállása a gyerekükhöz.Egy normális szülő inkább jó irányba szeretné terelgetni a gyerekét,és örül ha tanul.Inkább büszkének kellene ,hogy legyenek rá,és biztatni,hogy sikeres lesz.

Ha mindig ilyenek voltak biztos ne fognak változni.Viszont,ha Ti már külön laktok,akkor biztosan felnőttek vagytok,és kereshetnétek munkát mindketten.Sokan dolgoznak suli mellett.Próbáljátok meg,hátha nektek is menne.

Minden jót.

Teljesen függetlenednetek kell, és bebizonyítani, hogy szülői anyagi segítség nélkül önállóan is meg tudtok állni a lábatokon, és nem kértek, nem vártok el, lehet dolgozni, van suli mellett is lehetőség. Ennyi. Le fognak állni ők is, ha ezt bizonyítjátok nekik.

Csak egyet mondok, nem tudom, a te párod milyen, és hogy viselkedett, míg a szüleivel élt, mennyire voltak elvárásai feléjük. Ha olyan, mint az öcsém, akkor teljes mértékig megértem az anyukát (ha nem, akkor nyilván más tészta, de ezt gondold végig, mert nem biztos, hogy ok nélkül előítéletes a mama). Az én öcsémet apám elkényeztette, most tesóka érettségi előtt 18 éves fejjel sokszor a lábát lógatja sulin kívül (amit magától nem vesz komolyan), diákmelózni se nyáron se hétvégén nem megy el, nem dolgozott még meg pénzért soha, minek, hiszen apám úgyis ad neki (csakúgy zsebből plazmatévére, külföldi nyaralásra, barátnőnek ajándékra, apám pénzeli öcsémet), csak a gond az, hogy anyura és rám, nem jut, illetve komoly indok kell, hogy legyen, ha szeretnénk, és mikor öcsémnek megjegyeztem, hogy fogja vissza magát a költekezésben, mert másra is kellene, hogy jusson (én pl. fogfájással járok dokihoz, sajnos egy másik doki elszúrta, és nem olcsó most helyrehozatni), a fejemhez vágta, hogy a fogászatom kevésbé fontos, mint az ő barátnője (ezen a héten ma aludtam először végig az éjszakát, eddig a fogfájás nem hagyott). Szerinted nem háborodtam fel?

Szóval bízom benne, hogy a te párod ilyen dolgokat soha nem követett el és egy dolgos szorgalmas gyerek, de ha mégis ilyen, akkor ne lepjen meg, hogy az anyuka így viselkedik. Ha függetlenedtek, és bebizonyítjátok, hogy megy, és legalább részben leveszitek a szülők válláról az anyagi terhet, már egy lépést tettetek előre, hogy ez a helyzet jobb legyen. Ráadásul ha valaki suli mellett már dolgozik, később könnyebben talál munkát, hiszen lesz valamiféle tapasztalata, legalább arról, hogy mit jelent dolgozni. Pályakezdőként így is baromi nehéz, hidd el, én tudom, még így is, hogy én már suli mellett dolgoztam, hát még, ha valaki úgy kerül ki, hogy nem dolgozott semmit diplomáig. Fel kell kötni a gatyát alaposan.

Sajnos a gyerekkorbol hozott otthoni megalaztatasokat soha nem lehet kiheverni. Jobb lehet a helyzet, ha egy olyan partnert talal az illeto, aki szereti, dicseri, dicseri, dicseri, erot ad neki, hogy onbizalma legyen a lelki serultnek.

Minel elobb koltozzon el a baratod otthonrol.

Azert irtam, hogy sajnos soha nem fogja tudni a gyerekkori megalaztatasokat elfelejteni, hiszen olyan ember alazza ot meg, akitol neki a vilagon a legtobb tamogatast kellene kapnia, a legtobb szeretet, megbecsulest, tiszteletet ahhoz, hogy egeszseges felnott valjon belole.

Dicserd sokat, es szeresd nagyon, es minel elobb koltozzon el akar messzebbre is a baratod a szuloktol!

A helyzet ismerős, az én szüleim is ilyenek a mai napig, pedig lassan már nagymama korú vagyok.Egyszerűen nem tudják megemészteni, hogy nekem külön életem van,saját döntéseim és saját sorsom. 25 éve élek boldog házasságban, egyetemista a fiúnk,de a mai napig belekötnek bármibe,ami velem kapcsolatos.Amikor nem sikerült Velem kötözködni, képesek voltak felhívni a férjemet, sőt a gyerekünket, és náluk próbálkoztak be ellenem. Már lánykoromban elköltöztem tőlük albérletbe, azóta is külön lakunk.Úgy tűnik, hogy másokkal egészen jól megvannak, csak velem kötözködnek folyton.

Hosszú évekig megpróbáltam mindent megtenni, hogy kedvükbe járjak, de soha semmi sem volt jó nekik.

Azt hiszem már kezdetben kellett volna KOMOLYAN figyelmeztetni őket, hogy szálljanak le rólam,és viselkedjenek velem úgy, mint mindenki mással, mert különben nem leszünk jóban. Ahogy a szomszédasszonynak nem írhatják elő, hogy hol dolgozzon, milyen ruhát húzzon fel, vagy mit vacsorázzon, úgy nekem sem!

Egy felnőtt embernek és szüleinek barátoknak kellene lenniük,nem válhatnak a szülők valami felsőbbrendű ellenőrző szervvé, akkor sem ,ha azt szeretnék.

MInél előbb próbáljatok meg minél jobban függetlenedni tőlük, akármilyen nehéz is! Az embernek joga van saját életéhez! Inkább sértődjenek meg egyszer- kétszer, semmint tönkretegyék az életeteket!

Nem szeretetlenség és nem hálátlanság, ha szóltok a mamának, hogy NE SZÓLJON BELE! A szülőknek sem árt, ha észreveszik magukat.