Házasságban mindenhol előjönnek olyan dolgok, ami előtte tabu volt?

köszi a válaszokat

kicsit megnyugtat, hogy "nem törvényszerű"

habár már egyszer tőlem kérdezte a párom, hogy én benne lennék e lánnyal, mondtam nem

később elmondta azért kérdezte, mert ha benne lennék, és csak úgy oda adom a testem ilyen "szexjátékokhoz" meg sem kért volna, mert ez az eljegyzés előtt pár nappal volt hogy kérdezte, állítása szerint tesztelt.

tehát én nyugodt voltam, csak amikor ilyenekt olvasok, plusz, hogy nekem eddigi kapcsolataim leghosszabbja 3 év volt, csak ijedezem mi lesz 5-10 év múlva...

köszi a válaszokat, az utolsó ajánlott oldalait később ugyan, de szívesen megnézem

a másik lánnyal csinálni dologra visszatérve, nem azért kérdezte ezt tőlem, mert neki hiányozna, hanem emléxem egyszer én megkérdeztem arról, ha egy csaj egy csajjal csalja meg a párját, az is megcsalásnak számít e.

mert szerintem ez érdekes kérdés.

a párom féltékeny típus, szerintem eljegyzés előtt ezért akarta ezt velem tisztázni.

nem a tálalással van a gond szerintem, hanem ha azt a másik fél nem fogadja el, nem megy bele.

ekkor aki felhozta vagy elnyomja magában, vagy nem.

engem eleve az zavar, hogy egyáltalán KIALAKULNAK ilyen dolgok, amiket jobb esetben felhoz az, akiben felmerül.

amúgy olvastam azokat az oldalakat, még nem mindet, de eddig eljutottam a veszekedés megoldható kommunikációval részig, amibe belegondolva rém büszke vagyok magamra

én már rég így éltem, ha valami nem tetszik, mindig is próbáltam viccesen, kíméletesen előadni a másiknak, hogy ne sértsem őt, mert az tényleg csak dacot szül és nem hatékony.

pl amikor az ex hülyeségekre költött, ami nekem pazarlás, a boltba mielőtt bementünk, már közöltem, hogy a szükséges dolgokat vegyük csak meg légyszi, mert szeretnék haladni, megoldható e.

és csodák csodája, simán ment, mint a karikacsapás, ahelyett, hogy dühöngtem volna, hogy ez minek kell, meg az minek.

meg sorolhatnék még ezeregy példát, amikor dacol a párom én meg átfordítom az egészet mosolygósba

és mindez reflexszerűen van bennem.

és a sértegetés csak hatalmi harc, amire totál nem kellene hogy szükséges legyen egy párkapcsolatban ahol egyenjogúságnak kellene állnia.ez is világos.

még az az érdekes, hogy akinek perverzióra van szüksége, hogyhogy csak évek múlva hozza elő, történetesen már házasságban?

vagy hogy lehet hogy ha előtte nem hiányzott, felmerül hiányérzetként?

egy házasságban az egyik akarja-másik nem, típusú dolgokkal mi lesz, hogy mindkettőnek jó legyen mégis?

és miért alakul ki ilyen?

és mekkora ennek a valószínűsége?

nem szeretném azt hinni, hogy folyamatos befolyásolásra, odafigyelésre van szükség a másik felé, hogy valahol irányítva legyen, vagy kontroll alatt, mert "elfajul".

ehhez nekem nincs energiám.

élni és élni hagyni elven szeretnék élni a párommal.

ez naívság lenne?