Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Segítség! Hogyan verjem ki a fejemből az eljegyzés gondolatát?
A párommal 2,5 éve vagyunk együtt (2 éve együtt élünk saját lakásban). A kapcsolatunk mélységéből stb. adódóan nálam eljött már az ideje az előre lépésnek. Rákérdeztem nála és a válasz egyértelmű volt: nála még nem. Nem mondta ő hogy sose, de sugallta, h nem mostanában :(
Mondanom sem kell, h rosszul érintett, de próbálom/próbálnám elfogadni..
Azóta azonban csak a házasság/eljegyzés témába botlom mindehol.
Pl. Kiránduláson a néni kérdezi: "fiacskám, hogy lesz rád jó így a vőlegény öltöny ?" :)
- a bankban hivatalos ügyintézésnél: "Családi állapota?"...:(
- szüleim kérdezik a héten:"..és hogy vagytok? Esküvőre mikor menjünk?" :)
- Korunkbeliek akikkel együtt jártunk suliba meghívtak egy lagziba májusban
- véletelnül össze akadtam egy kollégám apukájával:" és te házas vagy? Vagy most készülsz férjhez menni?"...
Erre mégsem mondhatom, h mennék én mennék, de nem vesznek el... elég ciki...és egy kicsit tán megalázó is az a tény h én eldöntöttem, h le tudnom és le is szeretném élni vele az életem, de ő meg "próbálgatna" még..
Csak azért találnak be az emberek most ezzel a témával a szokásosnál is többször, mert én magam is ezzel foglalkozom, vagy hogy van ez?
Nagyon szeretnék lekattanni a témáról és mást találni amivel foglalkozhatom (ami önmagában is nehéz, hisz az ember mindig arra figyel ami épp a legjobban érdekli), de így hogyan, ha minden nap, minden héten eszembe juttatják...az én szívem ezt nem bírja
Komolyan mondom, h segítség kell, mert kikészítem magam. A páromnak semmit sem mondok, mert azon kívül h megbeszéltük (tudom az ő álláspontját is) nincs mit hozzá fűzni..nem akarok hisztis p**** lenni.
Valaki tudna segíteni, hogyan jöjjek le a témáról és mivel tereljem el a gondolataimat? Örülnék pár hasznos tippnek.
mi még hónapokra, sőt talán évekre vagyunk egy eljegyzés/házasság kombótól, de már most tisztáztuk ki mit akar.
megmondtam, hogy 27-28 körül szeretnék házasodni, és 30 előtt jó lenne 1. gyereket megszülni (persze ha összejön, de úgy értem, hogy elhatározás meglegyen és próbálkozzunk és reménykedjünk)
erre ő is rábólintott, nem nyomatta, hogy "ja majd" "egyszer", pedig csak 24 éves.
"erre ő is rábólintott, nem nyomatta, hogy "ja majd" "egyszer", pedig csak 24 éves."
Hát rábólintani egy évekkel később aktuális dologra semmivel sem bizonyosabb, mint egy ja majd. Lényegében a kérdező párja is megígérte már egyszer az eljegyzést neki, mégsem lett semmi belőle.
Ismerek olyat, ahol a fiú szintén rábólintott a lány ötletére, aztán csak tolódik a dolog. Nem azért mondom, hogy elbizonytalanítsalak, de a tettek beszélnek, a szavakra max utólag mondhatod, hogy így volt.
jó nem kértem írásba.
de tudja pontosan, hogy ott állunk X év múlva és semerre sem haladunk, akkor én lelépek, mert nem fogok arra várni, hogy majd talán/egyszer/valamikor el akar venni.
2év múlva írok, hogy mi lett:)
"Szerintem azért az se semmi, hogy szó nélkül kirúgnád, mert 3 év együttlét után nem vesz el."
Ha 2 embernek más a jövőképe, más elképzelése van a kapcsolatuk hosszútávú státuszáról, akkor nincs értelme együtt maradni, mert a kérdező csak lemond az álmáról, a vágyairól, egy teljesen természetes vágyról, hogy házasságban éljen....ismerek olyan lányt aki lemondott erről a vágyáról csak mert a pasi kamuszöveggel nem akar házasodni. Együtt vannak, de a csaj sokszor szomorú, és azt mondja nem tud teljesen boldog lenni.
Szóval így érdemes átgondolni miről mondunk le. Nekem pl a házasság fontos volt. És én 3 évet sem vártam volna eljegyzésre....esküvőre lett volna nálam kb 3 év a határ. Bár ilyen gondom nem volt....elég hamar összeházasodtunk. 1,5 év...
De azért azt egy pasi is felfoghatná hogy nem kéne hülyíteni és váratni a másik embert évekig...hogy aztán lelépjen egy olyannal akit 1 év múlva elvesz...
Egy kis szösszenet egy mások blogról, NEM AZ ÉN SZAVAIM!
"Mit látok a környezetemben… sok szép, okos, szeretnivaló és magányos harmincas barátnőt. Miért? Köze sincs a posztban felvázoltakhoz. Ezek a lányok, igen, komolyan vették az életet. Tanultak, de nem lettek férfigyűlölők. Nem a műkörmös az egyetlen témájuk, de nem is vénkisasszonyok. Nem 90-60-90 mindegyikük főbb körmérete, de nem is kigyúrt testű Adoniszokra hajtottak. Egy közös viszont van bennük. Mindegyiküket összehozta a sors a jelen kor egy egészen undok férfitípusával (ha már a sztereotípiáknál tartunk). Aki együtt van a barátnőjével 6-8-10 évig, de már az első év után tudja, hogy nem ez lesz az a lány, akit feleségül vesz. Mégsem szakít. Hanem sumákol. Telnek az évek, a lányok már a közös életet tervezgetik, a faszi meg azt, hogy hogyan bújjon ki alóla. De nem! Nem állnak a lány elé, hogy „Sorry, ne húzzuk egymás idejét. Nem te vagy a hibás. Nincs is igazán hibás, csak nem te vagy a másik felem.” Hanem kivár. Mert mi van, ha nem jön jobb csaj az életébe. Meg hát olyan kényelmes, hogy van egy gondoskodó személy körülötte, aki nem az anyja, és nem kell egyedül szórakozni menni, meg mamakötöttekockásmellényes agglegénynek lenni. Van tiszta ruha, meleg kaja, szex. Ami kell. Csak elköteleződni ne kelljen. Persze, mindig van kifogás, hogy miért nincs esküvő és gyerek. Majd ha lesz diploma, majd ha lesz lakás, meg autó, meg kiskutya, meg lottó ötös. Majd ha megfelelően nagy gyémántgyűrűt tudok venni neki, meg elvinni Egyiptomba, hogy a fáraó szarkofágja előtt kérjem meg a kezét stb.
Aztán, ha megjön az álomnő, akkor 1 nap alatt felszámolja a kapcsolatot, 1 hónapon belül eljegyzés, 1 éven belül lagzi és a trónörökös már a menyasszonyi ruha alatt meg van előlegezve. Mert, hát mire várjunk? Nem vagyunk már gyerekek.
A hoppon maradt, 6-8-10 év együttélés alatt egyetemistából harminc közeli nővé lett ex-barátnő pedig csak pislog, mint hal a szatyorban. Mert minden, amit neki kellett volna megkapnia, másé lett. Persze, sokan az új nőt hibáztatják, mert elszerette a pasijukat. Pedig a hunyó az a bizonyos valaki, aki 6-8-10 éven át a porhintés mestereként elhitette velük, hogy van értelme a kapcsolatuknak. Hány ilyen nőt ismerek? Sajnos kell mind a két kezem hozzá!"
Azért ez megfontolandó. Meg tényleg, minek is vegyen el, ha így is mindent megkap? Nincs rá oka!
Hú, ez melyik blog? Érdekelne...Tényleg tökéletes a leírás. Erdélyben ezt úgy mondják: "Forró p.na, meleg málé..."
Mindent megkap a férfi/fiú, minek lépjen hát tovább? Ugyanakkor azt azért nem árt tudni, hogy ha a ffi tudja, hogy az a lány lesz neki az Igazi nem vár egy percet sem, nem keres kifogást (még hihető kifogást sem), sőt önmagát győzi meg, hogy talál a felmerült kifogás alól magyarázatot: Jó nincs pénz a lagzira, de majd szerény 2 tanús esküvő lesz, nincs lakásunk, de majd albérletben kezdjük, ahogy apámék is...stb.Szal a kifogást, akármilyen hihető és igaz is( anya rákos, majd ha túl lesz kemón, akkor veszlek el---ekkor mondjuk valóban anyukája rákos és kemózzák,és sajnálja a lány és belátja... de ha igazán elkapja a gépszíj a nősülni készülő ffit, sosem fog hivatkozni semmire (még egy rákos anyára sem)és nem akar egy percet sem várni!
52-es írta, hogy ő mindent előre lebeszélt már most a párjával és milyen jó, mert ha nem így lesz, akkor a párja tudja miért lépett le..
Hát nem tudom, kicsit az az érzésem, h könnyű ezeket leírni, h majd ha nem úgy lesz elhagyod..
Én most pontosan itt tartok. Én is amikor össze kerültünk megbeszéltem pont így, ezeket a dolgokat a párommal. Telt az idő, még jelek is volta arra, hogy afelé haladunk, amit megbeszéltünk, amire mindketten vágyunk. Aztán hirtelen ma arra ébredek, h vh eltelt újabb egy év és mintha feledésbe merült volna a dolog.
Egyből, h megvan a felismerés pedig elég nehéz lelépni. Csomó kérdés ott marad:
Talán nem rontok el mindent? ..és ha ő pont holnapra tervezte volna a lánykérést én meg ma elhagyom...elvégre ne felejtsük el, h abból indultunk ki a h a felesége szeretnék lenni. szeretnék vele élni stb.Ehhez képest pedig a másik véglet, h holnap lelépjek eléggé a másik irány..és hát nehéz döntés.Félelmetes.Fájdalmas.Sorolhatnám..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!