Párunk ellenkező nemű legjobb barátja? Hogy lehet ezt elfogadni?

lány vagyok, és a legjobb barátom egy fiú, akivel egy suliban tanulok, és nagyon sokat vagyunk együtt. Van egy párom 2 és fél éve, neki meg egy lány a legjobb barátja. Volt idő, hogy féltékenyek voltunk egymás barátaira, de aztán megbeszéltük, hogy ha valaha akartunk volna valamit a barátainktól, akkor már léptünk volna, ugyanis ezek a barátságok régebbiek mint a párkapcsolatunk.

Ha most szerezne a párom egy ilyen jó barátnőt magának, arra féltékeny lennék, de mivel tudom, hogy már azelött is jóban voltak, hogy én a képbe kerültem, ezért már nem féltékenykedem, mert ha összeakartak volna jönni, akkor már elöttem megtették volna:)

Nem tudom, hogy ez a barátság régebbi mint a párkapcsolatotok, de ha igen, akkor szerintem nincs okod féltékenykedni:)

Szerintem is léptek volna már, mi oka lehet, hogy Téged is megtartson, ha kavarnak?

Melyikőjük nyomul jobban a másikra? Úgy értem ki keresi jobban a másik társaságát?

Például: esetleg a csaj nyomul(na), de a párod nem látja a fától az erdőt, vagy fordítva.

Ha mindkettő egyformán, akkor nincs okod félni, létezik ilyen barátság a munkahelyeken.

Sehogy, ez marhaság, ILYEN "barátság" nincs.

Engem nem hülyítenének...bocs, de ez bukta lesz a részedről.

sztem nem kavarnak, de h a pasid csak barátságot érezne... na ez az mit nem tudok hova tenni. Mivel én kis korom óta jobban kijövök a srácokkal, így a legjobb barátom is fiú. 18 éve ismerem s nagyon mély a kapcsolatunk. Amit a házassága után mondott csak el: évekig szerelmes volt belém és csak mikor felmerült h elveszi a barátnőjét, akkor tett le rólam végleg. Ma már szerencsére remekül megvannak, imádom a családjukat, ők is engem, bár a feleségével volt pár őszinte beszélgetésünk mire teljes mértékben megnyugodott h nem akarunk összejönni a háta mögött. A srác imádja a feleségét, a gyerekeit, hálistennek minden oké.

H miért írtam ezt le?

Mert ő volt így velem, sokáig hiába jött össze a (most már) feleségével. Nem állítom h itt is ez van és pótcselekvés lennél, de azért túlzás amit leírtál.

Én nagyon imádom emberként a srácot és minden héten beszélünk. de egyikünknek sem a másik a háttérképe a telóján plusz nincs velem kiplakátolva az öltözőszekrénye.

Remélem érted, mire céloztam mindezzel.

Hát, én voltam ilyen szituban, előbb volt a barátság, mint én, nem is volt semmi bajom soha, úgy másfél évvel ezelőttig.

Akkor kezdett a csaj érdekesen viselkedni, mikor közöltük, hogy összeházasodunk. Én ezt akkor nem tudtam, de utólag kiderült, hogy megpróbálta lebeszélni a férjemet róla, hogy elvegyen. Semmi különös indok, csak szerinte nem illünk össze. Közölte vele a most már férjem, hogy márpedig ő szeret, elvesz. Akkor abbahagyta a lebeszélést, engem viszont elkezdett piszkálni, beszólogatott félreérthetetlenül, bunkózott, valamint nekem is pedzegette még két héttel az esküvő előtt is, hogy szerinte ez nem lesz hosszú életű, mert annyira nem illünk össze. De ezt szinte hisztérikusan, és a többi barátunknál is bepróbálkozott ezzel, csak ők lehülyézték. Ez egyébként azért vicces, mert az ÖSSZES környezetünkben lévő ember, közeli barát szerint annyira összeillünk, hogy ilyen párosítás millióból egy van. Na mindegy.

Összeházasodtunk, gondoltam, megpróbálok vele jóban lenni, mégiscsak a férjem egyik legjobb barátja. Egy ideig ment, aztán látványosan elkezdte keresni a testkontaktust a férjemmel. Ölelgette, direkt mellé ült le, vállára a fejét, hozzábújt stb. Korábban ilyen nem volt. A férjem próbálta lerázni, úgy, hogy ne bántsa meg, de nagyon tapadt a csaj, konkrétan ha odébb ment, a csaj követte. Én akkor szóltam, amikor már kezdtem úgy érezni, mintha szerepet cseréltünk volna, és ő lenne a feleség, én a haver. Iszonyúan besértődött, mikor szóltam, hogy vegyen vissza (normálisan szóltam), közölte, hogy ő volt előbb, nem én, nincs jogom pofázni (?) és elkezdte azt hangoztatni a közös ismerősöknek, hogy ők a férjemmel anno összejöttek volna, csak én bekavartam, és tuti, hogy még most is lenne esélye ha akarná stb. Na erre már a férjem is dühös lett, kiosztotta, hogy fejezze be, felvilágosította, hogy ő soha nem akart tőle semmit, és ha így viselkedik, akkor nyugodtan lekophat, mert ez nem barátság, mást meg nem akar tőle. Erre már lekopott.

A te helyzetedben azt tudom mondani, hogy próbálj kicsit jóban lenni a csajjal, figyeld meg a viselkedését a pároddal szemben. Ha valami nem kerek, látni fogod, és óvatosan elmondhatod a párodnak, hogy miért nem oké a dolog szerinted. Azért mondom, hogy óvatosan, mert hajlamosak nem látni a fától az erdőt, az én férjem is sokáig mondta, hogy túlreagálom, a beszólásait nem úgy érti stb. Az ölelgetős résznél kezdte belátni, hogy valami tényleg nincs rendben. Választásra ne kényszerítsd, csak arra kérd, hogy egyértelműen húzza meg a határt. Ha ezt megteszi, két dolog történhet: vagy lekopik a csaj, mert belátja, hogy ez esélytelen, vagy úgy kifordul magából, mint az én esetemben, de ezzel gyakorlatilag elárulja saját magát, onnantól meg egyértelmű. Ha a párod nem hajlandó meghúzni egy határt, az is egyértelmű...

N27