Volt, akit közületek úgy kértek meg, hogy már nem is számított rá, hogy megkérik a kezét és/vagy nem is érdekelte már igazából az egész, de végül mégis igent mondott? Más is érezte ezt?

Nálunk is 7 év után volt az eljegyzés, és hasonlóan éreztem mint Te. Nem tudtam úgy örülni, mint ahogy szerettem volna. Jövőre tervezzük az esküvőt, de nagyon szívesen lemondanám. Nekem elég lenne egy 2 tanús polgári, de párom banzájt akar. Teljesen elment a kedvem az egésztől :(

Mellesleg pont mielőtt megkért, mondtam, hogy inkább hagyjuk az eljegyzést, de szegénynél már ott volt a gyűrű :D

De örülök hogy más is van így mint én! Mi 7,5 éve vagyunk együtt. Két évr élünk együtt akkor vettünk egy lakást idén lett autónk. Én elsős egyetemista voltam ő harmadéves amikor összejöttünk.

Két nagyon jó barátunk van akiknek épp csak egy -egy éves a kapcsolata és az egyik összekötözött a barátnőjével a másik az első évfordulójukon kérte meg a barátnőjét.

Én már nem bánom, eleinte zavart mert én is szerettem volna gyűrűt de már nem érdekel, erre párom most vallotta be h szeretett volna megkérni de túl erőltetettnek tűnt volna rögtön a barátja után. Én meg csak néztem mert engem ez egyáltalán nem érdekel már.

Mi elmegyünk és aláírjuk a papírt ebben maradtunk és közben babát szeretnénk.

Ó, képzeld csak magad az én helyembe. Nálunk még indokolt lett volna némi erőfeszítés a részéről a lánykéréshez mert az elején voltunk, de ő csak filmnézés közben benyögte, hogy na keressek egy helyet meg egy időpontot hogy aláírjunk...

Eljegyzési gyűrű nuku, még egy szál virág vagy legalább valami kedves félmondat se.

Az esküvő detto, pedig az utolsó pillanatig pattogtam, hogy legalább egy zakó legyen már rajta, meg én felvehessek legalább egy egyberuhát de hisztizett hogy nem akar felhajtást(???!) Egyházi egyáltalán nem is volt pedig én tényleg gyakorló hívő vagyok.

Ő meg most találta ki, hogy na, csapjunk banzájt....

Idén leszünk két éve házasok, de haláleset miatt ebben az évben biztosan nem lehetne csinálni semmit. Akkor jövőre és na jó egyefene akkor legyen meg az egyházi is(??? Ő úgy gondolta lesz egy lagzi csak úgy a semmire amikor engem a víz lever az ilyen magamutogató bulikázástól)

Most őszintén. Marhára rosszul esik hogy se nem jegyzett el, se az esküvőnkez sem volt hajlandó egyáltalán komolyan venni. De 3 év után (ugye idén mindenképp kimarad) mi a tökömnek csinálnánk partit meg ingyencirkuszt? Akkor nagyon szerettem volna valami szolid megoldást, max 10 emberrel meg este valami szórakozóhelyen egy közös bulizással, de így meg most már minek?

Már max csak kiröhögnének, még a legjobb barátaink is értetlenül néztek rá amikor előadta. Ilyen körülmények után az egész csak nevetséges megjátszás sajnos aminek egyszerűen nem tud úgy örülni az ember mert nemes egyszerűséggel már messze nem az igazi. :(

Megértem a nyűgödet, én már az első nagy szerelmemnél így éreztem, pedig mi csak 2,5 évet voltunk együtt. Vártam, hogy megkérjen, nagyon akartam, aztán mikor nem történt meg 2 év után sem, lelankadt az érdeklődésem, és szép lassan szakítottam is vele.

Ugyanakkor, ha más irányból nézzük! Ha vele szeretnéd leélni az életedet, akkor nyilván te szereted. 7 év után nagy szó, hogy valaki eljegyez valakit. Szerintem sokkal komolyabban lehet venni ezt, mint mikor 1-2 év után elveszi feleségül a barátnőjét valaki. Ha még 7 év után is úgy gondolja a párod, hogy téged szeretne feleségnek, akkor ott valami nagyon jól működik. :) Inkább örülj, hogy még mindig szeret téged, és nem vágyik másra, csak rád. Ráadásul még azt is meg akarja adni neked, hogy átélhesd a lánykérés gyönyörét, de ha te tényleg nem vágysz erre, akkor hozd szóba neki, és beszéljétek meg, hogy ideje lenne összeházasodni, de nem szeretnél nagy banzájt. Azért előtte jól gondold át, mert később már nem lesz lehetőséged ilyet átélni. Szerintem csak most gondolod így, de ha megkérne, kedvet kapnál az esküvőszervezéshez.