Én szűk körű esküvőt szeretnék a párom viszont meghívná a fél falut. Mit lehet tenni?

"Így nem tudom, kit hívna meg tényleg szívesen a barátom és kit csak azért mert az anyja befolyásolja." - Ha ennyire nem megy a kommunikáció a pároddal, hogy ezt az információt sem tudod megszerezni, helyette ide írsz, nagyon korainak tűnik ez a házasság!

A kérdés többi részéből azt érzem, hogy te csak magadra gondolsz. Leírod, hogy Neked mi lenne jó. De ha neki az lenne jó, hogy sokan legyenek, neked meg a te tíz embered, akkor az kompromisszumosabb megoldás, hogy te a te szeretedd 10 emberedet hívod meg, ő meg a sajátjaiból annyit, amennyit ő akar.

Persze próbálhatod ezt lealkudni, ha meg tudod szeretni tőle azt az infót, hogy igazából ő nem is akar ekkora vendégséget, de ahhoz kommunikálj már vele!

Nálunk hasonló volt a szitu. Utálunk táncolni, nem is tudunk, így én inkább egy svédasztalos fogadást akartam esküvő utánra. Anyós lesápadt, hogy hát mit szólnak a rokonok. Váltig bizonygatta, hogy nem fog sokba kerülni, nagy a család, ez majd birkát ad, az majd főzni fog, megoldjuk családon belül a felszolgálást is. Meg hogy akkor ha nem lesz nagy lagzi, nem kell a szép ruha sem. Na ez fájt, mert a szép ruhát azt szerettem volna. Viszont nem szerettem volna egy millió FT-ot kiadni egy olyan lagziért, amin nem érezzük jól magunkat. Addig nyavalygott, hogy belementünk a hagyományos lagziba. Az én rokonságom kicsi, az övék nagy. Tőlem kb. 20 fő jött, tőlük plusz 60. De pénzt, azt nem tudtak adni anyósék egy fillért se. Úgyhogy saját erőből fizettük ki a párommal a lagzit és én kb. a felét álltam, mert a párom pénze nem volt elég.

A rokonság azt szólta, hogy amikor körbevittük a meghívót, elsápadtak, mert a rokonságban egy hónap különbséggel még egy esküvő volt. Majdnem azt mondtam a tizedik fancsali képű rokonnál, hogy tudjátok mit, nem kell lagzi. Mindegy, volt lagzi, iszonyat bénán táncoltunk, katasztrófa volt a gyertyafénykeringő is és hajnali 4-kor mindenki hazamenekült. Mi jól éreztük magunkat emlékeim szerint, de később visszanéztem a lagzin készült videót és azzal szórakoztam, hogy levettem a hangot és érdekes volt a mulatós zene nélkül végigpásztázni a megfáradt, életunt, boldogtalan arcokon. Az esküvő ára harmadrészben se jött vissza.

Utólag ragaszkodnék a saját verziómhoz és a szép ruhához.

A váláshoz vezető út, az esküvő.

Látod? Már kezdődik...

"Anyukája mondogatja..."

Már jól kezdődik, a kedves mamát most kell leállítani, és a kisfiúnak a sarkára állni.

Ha még eljegyzés se vbolt, akkor szerintem felesleges már már most ezen rágódni. Mi is együtt voltunk már egy ideje, mikor ez először komolyabban szóba került, mindkettem nagy lagzit akartunk. Aztán egyszer csak nekem jött valami gondolat, és már nem is akartam sok embert, mert az én oldalamon kevés a rokon, meg barátom sincs sok. A férjem még mindig mondogatta, hogy a barátok, akiket meg KELL hívni, mert mi is voltunk náluk, családdal együtt legalább 40 fő (nagy részükkel jó, hogy évente találkozik egyébként).

Aztán a lánykérés után, mikor már komolyabban elkezdtünk az esküvővel foglalkozni, ráébredt a férjem, hogy ja hát ő nem akar táncolni egyáltalán, így a lagzi ötletét el is vetettük. Majd arra is rájött - magától -, hogy felesleges olyan embereket meghívni, akiknek amúgy mg a szülinapján se ír. Végül 13 vendéggel esküdtünk, utána egy vasorával, és 10 órakor már ment is mindenki haza.