Mennyire szóltak bele a szülők az esküvőtök szervezésébe?

Nem mondjatok neki semmit

Vagy bologassatok h jo jo majd megbeszeljuk...

A sajátunkat magunk szerveztük, a meghívottak alkalmazkodtak. Senkinek nem volt más véleménye.

Nemrég voltam egy esküvőn, lakodalomban egybekötve. A fiatalok keresték rá a pénzt, ők szerveztek mindent, mi meghívott családtagok, rokonok, barátok - alkalmazkodtunk ahhoz, ahogy ők szervezték. Rettenetesen jól sikerült lakodalom volt vidéki nagyvárosban. A szülők sem avatkoztak a fiatalok dolgába. Ismerem mindkét felet.

Nálunk is kb. úgy volt, mint a második válaszolónál, bár mi tudatosan készültünk rá, hogy bele fognak szólni, mivel a nővéreméknél nagyon elfajult a szervezés az esküvő után egy bő fél évig nem beszéltek egymással a szüleimmel. Ezért mi meghatároztuk, hogy mi azok a részek, amiknél tényleg zavarna ha beleszólnának és onnan próbáltuk őket távol tartani. Ez leginkább a program a zene és az étterem által nyújtott szolgáltatások voltak.

Nálunk amúgy az bejött, hogy azt mondtuk, hogy ennyi a keretünk, ha szeretnének többet, akkor ők fizetik. Pl. menübe plusz húst szeretnének(?) lehet, ők fizetik, mindenkinek. Mi harminc főt akartunk hívni feltétlenül, mindenki mást az fizet, aki meghívja. Szeretnének fotóst, nem lesz jó a haver, akit megkértem(?), akkor nyugodtan, azért szeretnénk vele egyeztetni, hogy tudja, hogy mi a program stb. Anyum szeretne egy plusz énekest valahova (talán ez volt a legzavaróbb), csak beraktuk, öt percre :)

Illetve feladatokat is kaptak, hogy ne érezzék úgy, hogy kimaradnak, párom szülei szervezték a süteményeket, a fodrászt+kozmetikust és a dekoráció egy részét a koszorús gyerekek betanítását. Az én szüleim az alkoholos italokat és a külföldi rokonok elszállásolását, a köszönő ajándékokat a játszósarkot. Amúgy nagy segítséget jelentettek a szervezésben így, bár az elején rendesen kellett navigálni, hogy mindenki elfogadja, hogy melyik részt szervezi ő, utólag nagyon örülök, hogy elég nagy részeket át tudtam adni.

Kicsit inkább a kifárasztásra játszottunk, annyi feladatuk volt, hogy nem szerettek volna pluszba szervezni, és mivel az összes dekorációs ötletemet átküldtem nekik, hogy véleményezzék, meg az összes felpróbált menyasszonyi ruhát, meg ki volt adva, hogy keressen mindenki nekem cipőt, meg bolerót meg pont jó színű szalvétát így igaziból senkinek nem tűnt fel, amikor gyorsan leültünk a párommal és megcsináltuk az ülésrendet vagy a programot négyesben egyeztettük a ceremónia mesterrel + DJ-vel - ez utóbbit egyszer végigbeszéltük a ceremóniamesterrel 9-en közösen (szülők+ tesók + ceremóniamester) is, mert volt feladatuk nekik is rendesen benne. A tesókat kifejezetten ajánlom, mert nyitottabbak az új ötletekre, és nem kell, hogy egyedül veszekedj a szülőkkel. A két szülőpár összeengedése is jó ötlet, pl. anyósom sokat segített visszafogni a szüleimet anyumék meg a párom szüleinek aktivizálásában segítettek.

Semennyire. A véleményüket megkérdeztük pár dologban, volt amiben modosítottunk is mert tényleg jobb volt úgy, de alapjaraton nem volt beleszólásuk a döntésekbe.

Ha ők fizettek volna az esküvőt még oké, egyébként ez a házaspár döntési köre kell legyen.

Én határozottan megmondanám, hogy értékelem hogy segíteni próbál, de ez a ti napotok. Pont.

A véleményeket persze ajánlott meghallgatni, sose tudni miylen új infókkal gazdagodsz.

Semennyire nem engedtük beleszólni őket. Az én szüleim modernebb felfogásúak, ők élvezték, hogy bizonyos dolgokról kikérjük a véleményüket, de elfogadtak minden "újítást".

A férjem anyukája keményebb falat volt. Ő nagyon a hagyományos vonalat képviseli, amit mi egyáltalán nem akartunk. Mindenre azt mondta, hogy márpedig ezt így illik, ezt így KELL. Hajlandó volt összeveszni velünk. A végén már csak akkor beszéltünk az esküvőről, ha kérdezett és ha robbanásközelbe került a bomba, akkor csak bólogattunk, hogy persze persze, úgy lesz. Aztán nem úgy lett és szerintem életünk végéig a legváratlanabb helyzetekben hallgatni is fogjuk... :D Mostmár viszont teljesen hidegen hagy. Nekünk az a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt!

Ami a mai napig fáj, az anyósom hisztije az esküvőnk másnap reggelén, hogy mit képzelünk mi, hogy nem adunk minden távozónak egy doboz húst, sütit, tortát, akármit. Hiába mondtuk, hogy nyugodjon meg és a közeliek kapnak, fennhangon visított velünk mennyire önzőek vagyunk. Már anyu kérte meg, hogy egy kicsit halkabban, mert ez most igazából sokkal cikibb, mint az, hogy nem mindenki kap útravalót... Észrevette magát, de ez a mai napig rosszul esik, ez van. Majd elfelejtem. :)

Egyik fülön be, a másikon ki. Ez a Ti napotok, ne hagyjátok elrontani semmivel!

Nem vagyok mai gyerek, hiszen még a háború egyes mozzanataira is emlékszem, de hogy egy mai örömszülő ennyire ragaszkodjon a gyereke lakodalmán a szokásokhoz - ezt nem tudom felfogni. Nem az ő lakodalma volt! Ő csak meghívott (szülőként) volt jelen. Nehéz az ilyenekkel szót érteni és ez a "sérelem", amit ő most "elszenvedett", alighanem kihat az életetekre is. Belekotnyeleskedik abba, mit tegyél és mit ne. Ha majd babát vársz, mit egyen a baba, hogyan pelenkázd...

Tudassátok vele, nyugodt hangon, hogy valamikor úgy volt, ahogy mondja, de azóta sok víz lefolyt a Dunán.

Minden jót!

Ffi.

Pedig a kedves mamát még most jobb lenne leállítani, mert érzelmi zsarolás, amit művel.

Mi lesz még itt később? Főleg, ha gyerek is lesz.