Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másnak is szokott hiányozni az esküvője?
12 éve volt az esküvőnk, és időről időre rámjön a melankólikus nosztalgia. Most például ez a szép napsütéses idő váltotta ki...
Olyan jó volt... közel 2 évig terveztük, csodálatos volt a várakozás, és még csodálatosabb volt az esküvő. Gyönyörű napsütétes nyári nap volt, emlékszem arra a kellemes izgalomra, az illatokra, az ételek ízére stb. Olyan különleges, és szép volt. Majdnem egy egész 24 órát töltöttünk el a családdal, barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal. Imádtam, hogy még másnap reggel 7kor is tartott a buli.
Szomorú, hogy mindez már csak emlék, tényleg életem legszebb napja volt :(
Elővettem a képeket, de inkább eltettem, mert csak rosszabb lett.
Tudom, hogy majd elmúlik, így szokott lenni.
Más is szokott így érezni?





Irigyellek, hogy ilyen mélyen, minden érzékszerveddel meg tudtad élni az esküvőt.
Velem nem tudom mi történt az esküvőnk napján, esős időre ébredtünk, és valahogy már úgy keltem fel, hogy ez nem az a nap...
Nem voltam esküvős hangulatban, végig máshol voltam fejben, valahogy nem tudtam igazán megélni sem élvezni :(
Sokáig bűntudatom volt, de már kikoptak az emlékek, képek nélkül már szinte semmit nem tudok felidézni az esküvőnk napjáról :(





Kettős érzéseim vannak. Mert egyrészt nagyon szép volt minden, jó volt, életünk egyik legszebb napja volt, akkor volt amikor én nagyon szerettem volna, decemberben, karácsony előtt, az ünnepi díszítés, a hangulat, hóesés, pont olyan volt, ahogy szerettem volna, minden amit imádok. Nagyon szép emlék. Szerencsére ez jobban megmaradt bennem.
Viszont másrészt bár szűk körű volt, mert ilyet akartunk, család, pár barát, számomra így is túl sok volt az ember, és ez valamilyen szinten stresszelt, mert alapjáraton nehezen bírom az ilyesmit, ahogy lehet kerülöm az ilyen helyzeteket, mert nehezen viselem őket magam körül. Emiatt tömegrendezvényekre sem nagyon járok. Meg amúgy hagyományosabb esküvőkre sem nagyon, csak ritkán, ha nagyon muszáj.
Egyébként én alapvetően jobban szeretem azt a tényt, hogy megesküdtünk, házasok vagyunk és így éljük a mindennapjainkat:) lassan 14 éve. Az esküvő csak úgymond egy szükséges lépés volt ehhez az élethez. A sima kéttanús aláírásnál meg azért igényesebbet szerettünk volna. A családot nem hagytuk volna ki, maximum extrém esetben, de Szerencsére ilyesmire nem volt szükség.










Érezd magad szerencsésnek. :D Nekem nem volt ilyen csodálatos, máshogy csinálnám ha ma lenne... Még csak most volt, kevesebb mint másfél éve. El tudom képzelni, hogy közepkorúan majd én is nosztalgiázok róla, meg megszépülnek az emlékek, de olyan igazán csodálatos nyilván sosem lesz. :D
Személy szerint nem zavartatom magam emiatt, úgy vagyok vele, a lényeg, hogy a férj meg a házasság jó legyen, meg az utazásaink, az esküvő a legkevesebb. De ettől függetlenül szerencsés vagy, hogy neked csodálatosan sikerült a nagy nap.
29/N










De jó ilyet olvasni :)
Nekünk ősszel lett volna. Most már nagyon örülök, hogy nem vele kötöttem össze az életemet, de maga az esküvő nagyon szép lett volna. Nem túl csicsás, de azért megadtuk volna a módját - fotós, videós, torta, ceremónia (folyadék- vagy homokceremónia, lett volna egy menő, szimbolikus tárgyi emléke), satöbbi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!