Mit szólnál hozzá, ha nem tudnál a korábbi legjobb barátnőd esküvőjéről?

Lehet, hogy gyorsan meg akarták tartani az esküvőt, mielőtt nagyon látszik, hogy jön a baba és nem szervezkedtek túl sokat, nem tartottak nagy lagzit, csak családi körben.

Ha akarod, meghívod, ha nem akarod, nem. Szerintem ha nem hívod meg sem fog megsértődni.

Ha tényleg ennyire jó kapcsolatunk volt akoor én a következőket tenném. Meghivnám, ha eljön örülnék neki( gondolom magában azért sajnálná hogy ő mem hivott meg..) ha nem jönne el akkoreg igy járt, ( gondolom szégyelli magát amiért nem hivott meg,) mondjuk sok oka lehetett rá az anyagiaktol kezdve a 2 tanús esküvőig bármi.

De semmiképp mem haragudnèk rá hosszútávon

én csak vállat vonnék

megszoktam hogy ilyenek az emberek, nincs olyan szerettem/barátom akiben ne csalódtam volna már

Nem is kérdezted meg, hogy miért nem újságolta el neked? Egyáltalán tőle tudtad meg vagy mástól?

Ha nem tőle tudtad meg akkor szerintem felejtős nem hívnám meg és addig nem is jelentkeznék, amíg ő nem keres.

Innen lehet tudni, hogy tényleg észben tart-e még téged. Nálam is így esett ki a pixisből a "legjobb barátnőm".

Szerintem ez a barátság inkább neked volt fontos.

Attól, hogy neki sürgős lehetett az esküvő, vagy nem akart nagy hajcihőt stb. azért még nyomhatott volna egy e-mailt vagy egy hívást vagy bármit. De ha erre sem volt képes...

Én is hasonlóan jártam a "barátnőmmel" csak pont fordítva.

Mi még középsulis korunkban is tartottuk a kapcsolatot sőt utána is évekig de egyszer csak leesett a tantusz, hogy általában én keresem őt. Ha én nem mentem - két utcányira lakott - akkor ő sem vette a fáradságot pedig, amikor együtt voltunk akkor tényleg jól éreztük magunkat.

Aztán egyszer csak eldöntöttem, hogy kipróbálom, hogy ha én nem keresem őt akkor ő hányszor fog keresni engem.

Én hetente-kéthetente ránéztem azelőtt. Amikor abbahagytam ő kb. 3 havonta!! jelentkezett! Aztán egy évben 1x-2x. Leginkább akkor, amikor szüksége volt valamire. Amikor meghalt az anyukája akkor jó voltam siratófalnak vagy,amikor a tesóival volt probléma.

Na jó tényleg sajnáltam de az is fájt, hogy, amikor jól ment neki lelkileg akkor le se tojt.

Aztán elkezdtünk dolgozni ő elköltözött nem olyan messzire, jöttek a levelek..egyre ritkábban...Aztán semmi. Évekig. Majd egy meghívó az esküvőjére!

Hirtelen azt sem tudtam nyeljek-e vagy köpjek!

Évekig le se sz..t erre elvárja, hogy elmenjek. Természetesen a szertartás utáni vacsira nem hívott meg annyira nem volt nagy a barátság a részéről.

Hát nem mentem el!

Munkanélküliként költsek egy vagyont az ajándékra, ott vagyok fél órát egy rakás ember közt csak, hogy asszisztáljak a bevonulásához, beszélgetni persze ilyenkor nem tudtunk volna aztán nyomás haza, és utána se keresett volna soha többé!

Kapott egy dísztáviratot. Megköszönte. Örült neki mert egy csomóan, akik nem mentek el /vajon miért?/ még erre sem méltatták. Ez volt az utolsó kommunikációnk. Ennek kb.15 éve. Azóta semmi hír róla pedig kb. ugyanennyi ideig voltunk legjobb barátnők és tényleg nem bántottam meg semmivel egyszerűen csak ilyen volt.

Jól gondold át, hogy ő vajon tényleg olyan jó barátnő, mint azt te hiszed vagy szeretnéd.