Mennyire muszáj megbeszélni az esküvő részleteit a szülőkkel?

Az a baj egyébként, hogy a párom nem akar veszekedést, ami itt azt jelenti, hogy kikérni a szülők véleményét, megfogadni a tanácsaikat, elfogadni a támogatásukat...én még sírtam is, mert nem akarok egyházi esküvőt (én hiszem Istenben, de magát a római katolikus egyházat nem akarom). És először azt mondta, hogy ,,na azért, ugye nem akarjuk az egész országot is magunk ellen haragítani?" És elsírtam magam...aztán meg mondta, hogy ő végső soron mindenben kiáll mellettem. Rá egy napra már a szüleinél voltunk és olyan kedvesek tényleg, és akkor azt mondtam, hogy legyen, a kedvükért megteszem, és a barátom megkönnyebbült h ,,helyes, szerintem is".

És ma gondoltam bele, hogy mi volt ez...Az ő szülei tényleg nagyon nagyon kedves emberek, a nagyszülei is. Amikor náluk vagyok, kb díszvendégként kezelnek, mindent csinálnak, adnak, amit csak megkívánok, lelkileg is támogatnak, mindig meghallgattak és mellettem álltak, még akkor is, amikro a saját szüleim nem. Amikor ott vagyok náluk, én is úgy érzem, hogy bármit megtennék értük, de amikor meg eljövök onnan és megint visszatér az ÉN, akkor meg úgy érzem, hogy nem akarok mindent úgy ahogy ők, mert nem. Ez nem azt jelenti, hogy nem tisztelem őket...csak hogy nem igaz, hogy senki nem hallja, hogy én nem akarom az egyházit, és üvöltök legbelül ellene! Hogy mindenkinek, még a páromnak is fontosabb az, hogy ,,béke" legyen, meg ahogy elvárják, mint hogy engem meghallgasson. Én küzdeni akarok és kiállni magamért, ő meg csak a szavaial tudja mondani, hogy mellettem áll, de ha végül mégse kell küzdeni, akkor meg megnyugszik. Mit csináljak?